Jelenlegi hely

Németi Irén és Földes Anna egy Nőtanács által szervezett konferencián
Andorka Rudolf a Budapesti Közgazdasági Egyetem rektora
Csincsák Endre, Berger Sándor és Tóth István egykori pertársak egy 56-os ünnepségen
Ivánfi Jenő a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt átvételekor
Andorka Rudolf a Rajk-kollégiumban egy farsangon a családja kitelepítéséről beszél
Bálint György előadást tart az SZDSZ egyik rendezvényén
Domokos Pál Péter, Kolozsvár, 1938

Politikával nem nagyon foglalkoztam a rendszerváltás előtt, de később ruszin képviselő lettem. Az a helyzet, hogy van itt egy asszony, ruszin, és jöttek ezek a kisebbségi dolgok, hogy kisebbséget lehet alakítani, ha összejön a harmincas létszám. Összetoborozta azokat, akikről tudta, hogy valami köze van a nyelvhez. Úgyhogy a ruszinok között most van tatár, zsidó, ukrán, de ő a ruszin egyedül. Van még egy kazah, szóval ilyen mindenféle népségek.

Amikor már a temetési szervezés volt, a tér biztonságáért Erdélyi Tibi felelt. Ő is alapító tagja volt a Történelmi Igazságtétel Bizottságának, a TIB-nek. Mondtam, gyerekek, tudjátok, vagyok, én most a természetvédelmi szövetséget csinálom, meg megyek kutatótáborba, de szóljatok, ha valamit csinálni kell. Három héttel a temetés előtt jöttek, hogy vállalom-e, hogy részt veszek a szervezésben, lebonyolításban. Kitalálta valaki, hogy a Czájlik tud az emberekkel bánni, menjen a rendezőkhöz.

Németi Irén Hruscsov pártfőtitkárral

Megszerveztem a Magyar–Német Baráti Társaságot. Prágában a prágai önkormányzat megszervezte a Nemzetközi Polgármesteri Kongresszust. Engem küldtek a városból oda. Nagyon színvonalas volt, nagyon jó volt! A problémáink hasonlítottak , a megoldásokat lehetett közelíteni egymáshoz, és igen sok tekintetben és dologban azonos véleményen voltunk. Vége volt a konferenciáknak, kimentem a repülőtérre Prágában, leültem egy dohányzóasztal melletti fotelba és olvastam az aznapi német újságot.

Jancsó Miklós, Mécs Imre, Eörsi Mátyás, Demszky Gábor és Bálint György az SZDSZ Országos Tanácsának ülésén

 Amikor befejeztem a polgármesteri tevékenységemet, akkor lett Galgóc az állandó lakásunk, amit még 76-ban vettünk meg. Megalakítottam itt a Sajógalgóc Baráti Köre Egyesületet, megválasztottak elnöknek, és elhatároztuk, hogy mi kulturális területen fogunk ténykedni a falu érdekében. Az egyesület tagsága az ismerőseim közül került ki, elsősorban azok, akik hozzánk hasonlóan betelepedtek ide.

1994-től 1998-ig volt egy szerződésünk, amiben az alapítvány jogosult volt használni az épületet az akadémia programjai megvalósítására. Az elsők között voltunk, akik itt elkezdtünk beszélni kulturális turizmusról, és konferenciarendezésről, meg vállalatok tréningprogramjairól.

Németi Irén a Nőtanács által szervezett konferencián Vietnamban
Németi Irén a Nőtanács küldötteként Vietnamban
Lambrecht Miklós POFOSZ-igazolványa

Akkoriban még aktív voltam. A passzivitás később, 1948-ban kezdődött, és egész életemben tartott, kivéve a forradalom rövid időszakát. Benne voltam a VAOSZ-ban – Városgazdálkodási Alkalmazottak Országos Szövetsége –, a közalkalmazottak szakszervezetében, és részt vettem a gyulai szervezet kiépítésében. Bekapcsolódtam a szövetkezeti mozgalomba. Akkor alakultak az ipari szövetkezetek.

Göncz Árpád a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét adja át Bálint Györgynek
Németi Irén

A Magyar Honvédség tisztiházába (ma Stefánia Palota) is meghívtak egyszer egy előadást tartani a kertészkedésről, minekutána valahogy ráéreztek arra, hogy milyen jó lesz a kertészkedés a katonatiszteknek, akik az átlagosnál korábban mennek nyugdíjba. Akkor a Honvédelmi Minisztérium olcsón telkekhez juttatta a leszerelő meg nyugdíjba menő tiszteket, és ez megindította a honvédségnél a kertészkedési mozgalmat. Olykor még külföldre is elvittek, a közeli külföldre, a szomszédos országokba.

Emléklap a Benkó Dixieland Band 25. sajógalgóci koncertjéről
Németi Irén a Szovjetunióban
Nádasdy Katalin és Vingli Károly a romos kastély előtt
A Sajógalgóc Baráti Köre Egyesület dombórműve
Ivánfi Jenő és Ráday Mihály a Podmaniczky-díj átadásakor
Csángó est Szentendrén
Nádasdy Akadémia Operagála

Az Antall kormány első négy éve lefutott, és akkor kötöttünk egy szerződést a Műemlékek Állami Gondnoksága és a Nádasdy Alapítvány között, hogy ők mint a magyar állam képviselői, az állami költségvetésből a restaurálás legnagyobb részét magukra vállalják, mert itt olyan pénzekről volt szó, amilyeneknek a Nádasdy Alapítvány a közelébe se tud jutni. Mi megígértük, hogy segítünk a restaurálásban, ahogy csak tudunk.

Németi Irén Rómában, egy újságíróknak szervezett konferencián
Hodosán Róza és Bálint György az SZDSZ Országos Tanácsának ülésén
Bálint György a tarnabodi hajléktalan-befogadó programban
Domokos Pál Péter átveszi a Széchenyi-díjat
Sajógalgóc Baráti Köre Egyesület domborműve előtt Ivánfi Jenő
Tóth István átveszi a Győr díszpolgára címet Balogh József polgármestertől

Elcsodálkoztam azon, hogy a fiatalok maguk is hajlamosak rá, hogy egy ilyen drillszerű fegyelemben éljenek. Minthogy azonban hamar szobaszövetkezeti elnök lettem, attól kezdve már a magaménak éreztem ezt a drillt, és én is kezdtem gyakorolni másokon. Mihelyt az ember egy hatalmi szerkezeten belül van, nemhogy elviselhetőnek, hanem szükségesnek érzi azt a fajta viselkedést is, amelyik kívülről nézve nem föltétlenül rokonszenves.

Sajógalgóc megválasztott önkormányzati testületi tagnak, aztán egy véletlen folytán az egyháztestületnek is én lettem az elnöke itt. Mégpedig úgy, hogy az egri érsek úr, dr. Seregély István jött a templomba, és valakinek üdvözölni kellett. Erre nem vállalkozott senki, így én üdvözöltem.

Korábban sem tevékenykedtem politikai szervezetekben, pártba most sem léptem be. Vannak szimpatikus programmal rendelkező pártok. Például az MDF, amelyre szavaztam, vagy a kisgazdák, de emlékszem a FIDESZ meg az SZDSZ nagyon kemény, nagyon határozott állásfoglalásaira is, amelyek nagyon tetszettek nekem. Mindegyiknél találok nagyon rokonszenves elképzeléseket, programokat, de találok olyasmit is, ami nem tetszik.

Oklevél a Magyar Köztársasági Érdemkereszt adományozásáról Ivánfi Jenő számára

Talán nem érdektelen elmondani, hogyan vállaltam el az OTKA elnökségét. 1990-ben, karácsony és újév közt megcsörrent a telefon a lakásunkon, hogy Antall József keresi Andorka Rudolfot. Győzködni kezdett, hogy vállaljam el a művelődési miniszteri posztot. Nemet mondtam. Erről beszélgettünk húsz-huszonöt percig, és azután azt kérdezte: „Ugye, azért az OTKA-elnökséget elvállalod?” Kínos lett volna azt mondani, hogy azt sem.

Ha nagyon magamba akarok nézni, akkor azt kell mondanom, hogy hálát adhatok a sorsnak vagy a természetnek, hogy kilencven évet megéltem, és még azért mindig tudok valamit csinálni. Szóval nem csak ülök a fotelban, és olvasom az újságot, hanem azért mégis tudok valamit csinálni. Az újságot írom, és nem csak olvasom. Azonkívül nekem mindig szükségem van valami közösségre, amelynek részese lehetek, és a Rotaryt jó szívvel mondhatom olyan közösségnek, amihez érdemes tartozni.

Ivánfi Jenő
Andorka Rudolf, a Budapesti Közgazdasági Egyetem rektoraként a Nagy Imre-emléktáblánál

Az én politikai szerepvállalásomra a közvetlen indítékot az adta, hogy 1992-ben volt egy időközi képviselőválasztás. Képviselet nélkül maradt egy választókörzet: Kiskunhalas, és akkor oda pályázott egy Nagy Tamás nevű ismerősöm. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának vezető tisztviselője volt.

Czájlik Péter 70 évesen
Bálint György látogatása a 18. kerületi Kertbarátok egyesületben
Podmaniczky-díj Ivánfi Jenő részére
Nádasdy Ferenc felavatja a kastély építőinek emléktábláját
Csángó fiatalok újévi látogatása Domokos Pál Péternél