Jelenlegi hely

Gyenes Judith édesanyja, Dömötör Mária és nagyanyja, Erkel Mária
Vigh Szabolcs édesanyja szüleivel
Pfeff (Faragó) Vilmos egyetemi hallgató családjával Újkígyóson
Gyenes István 1901-ben

Anyám bátyja, az én nagybátyám, Algai József ügyvéd volt Pesten. A szülei, tehát az én anyai nagyszüleim öregkorukra nála laktak, pontosabban egy emeleten vele, de külön lakásban. Nagyanyám, Veiss Róza uralkodó természet volt. Szemmel láthatóan ő parancsolt a háznál. A nagybátyámnak – húsz éven keresztül – volt egy barátnője, akit egészen 44-ig, amikor a világ fenekestül fel nem fordult, nem vett el.

Hegedűs Éva és Hegedűs Györgyi

A dédapám nagyon szeretett kártyázni. Úgy szól a történet, hogy a dédapám bejárt kaszinózni Nagyváradra, és egyszer kocsi, ló nélkül jött haza, vonattal. Elkártyázta. Nagy bonviván volt, szerette a szép életet, a jó életet, amellett dolgozott is, mert négy gyermeke volt, három fia és egy lánya, a nagyanyám. Az egyik fiából ügyvéd lett, a másik közjegyző volt Hódmezővásárhelyen, a harmadik szemorvos Győrben, és a nagyanyám, akinek foglalkozása nem volt (ez akkor természetes volt).

Andorka Rudolf édesapjával és húgával
Tóth István szüleinek esküvői fotója
Id. Andorka Rudolf Madridban, Franco tábornokkal
Nacsády József 20 évesen

Édesanyám családja Dél-Magyarország – Baja, Bácska vidékéről származott, és a családi legendárium szerint Hollandiából jöttek át az 1780-as években a reformátusüldözés elől, és itt zsidó vallást vettek föl.

id. Nádasdy Ferenc a gyermekeivel
Nádasdy vár Lékán

Nagyapám borbély volt, nagyanyám egy építőmester lánya, hét gyereket neveltek, szegények voltak. Nagyanyám szigorúan tartotta a gyerekeit, és mindnyájukat iskoláztatta. A szüleim és a nagyszüleim is buzgón vallásosak voltak. Az ebéd náluk szent volt. Akkor nem örültem, hogy az ebéd ideje alatt nem szólhatott a rádió, utólag viszont rájöttem, hogy milyen nagy ereje volt ezeknek a családi együttléteknek. Mindig nagy ünnepnek számított, amikor összegyűltek a gyerekek és az unokák.

Édesapám gyermekkorában az egyik szemét elvesztette fekete himlőben, és így egy szemmel ment végig az élete útján, de talán ezzel az egy szemmel jobban látott, mint más kettővel. A földművesség mellett megtanulta a kőművesmesterséget is, annyira, hogy házakat tervezett, sőt iskolát is épített a szülőfalunkban, s a szomszédos Csíkszeredában. Gyermekként mellette dolgoztam. Sokszor ő volt a pallér, ő volt a munkavezető, én pedig napszámosként a mészhordó, téglahordó.

Az ükapám Varsóban élt. Amikor kitört a varsói lázadás 1831-ben, akkor a lengyelek oldalán hadba vonult az oroszok ellen, de miután orvos volt a lazaretben, gyógyított orosz és kozák sebesülteket is. Edmund Rielnek hívták. A kozákoktól elkapta a pestist, és harminchat éves korában meghalt. Az ükapám nagyon szerette a muzsikát, szabadidejében hegedült. Egy eredeti Stradivari-hegedűje volt. Amikor meghalt, Pauliny ükanyám egyedül maradt. Charlotte-nak hívták.

A Török és a Szomraky család

Anyám polgári iskolát végzett Gyöngyösön, apám meg Pozsonyban a német gimnáziumba járt. Az akkor szokás volt, ott lehetett igazán nyelvet tanulni. Pozsony mély nyomokat hagyott benne, nagy hatással volt későbbi gondolkodásmódjára is. Apám volt a legidősebb gyerek, és ő kapta a birtokot. Az utána következő fiúgyermeket Jenőnek hívták és kultúrmérnök lett, de sohase folytatta ezt a mesterségét. A pesti Műegyetemet végezte el.

Amikor apám hazajött, itthon töltött két hetet. Még ágyban feküdt, amikor behívott magához beszélgetni. Akkor azt mondta: „Fiam, nem ilyen társadalmi, politikai rendszerért harcoltam, mint amilyen bekövetkezett.” Ő tehát 1945 júniusában már világosan látta, hogy a politika itthon nagyon rossz irányba megy. Semmilyen politikai funkciót nem vállalt, nem azért, mintha Tildy Zoltánnal, Varga Bélával, Nagy Ferenccel, Szakasits Árpáddal nem értett volna egyet.

Apám, Lambrecht Kálmán 1889-ben született. Pancsován tanult az állami gimnáziumban. Katolikus vallású volt, lelkes Mária-kongreganista, de amikor érettségi után felkerült Pestre, eltávolodott addig nagyon tisztelt egyházától. Az édesapámról nagyon kedves emlékeket őrzök, és sok minden maradt rám szellemi hagyatékából is. A pesti egyetemen szerzett természetrajz szakos tanári képesítést. Már fiatal korában kapcsolatba került Herman Ottóval.

Közben a Földtani Intézet élére báró Nopcsa Ferenc, az igen kiváló paleontológus került. Tudta, hogy Lambrecht Kálmánt passzra vágták, és mivel állami kinevezést nem kaphatott, 1926-ban az igazgatói alap terhére alkalmazta mint könyvtárost. Apám visszatérhetett az ő drága ősmadár-csontjaihoz, tudományos téren egyenesbe jutott. Gyerekkoromban sokat jártam én is vele, iskolai szünetekben gyakran bekísértem a Földtani Intézetbe.

A Hegedűs család

Az apai ág eredetileg Fleischhacker volt, az Andorka magyarosított név, amelyet apám már felnőttként vett föl. Tudomásom szerint azért, mert a húszas években ki akarták nevezni Varsóba katonai attasénak, de azt mondták neki, német névvel nem mehet oda, így ő a nagyanyja nevére „magyarosított”. Az általam tudott Fleischhackerek a következők voltak: az apám, a nagyapám – Fleischhacker Fridolin soproni középiskolai tanár –, aki jóval a születésem előtt halt meg.

A Vörös gyerekek 1957-ben
A Pákh család 1941-ben
Tomasovszky Mihály, Tomasovszky Mária nagyapja
Móra Ferenc dedikációja Diósszilágyi Sámuelnak

Baján éltek és kereskedők voltak, ahogy a nagyszüleim és a dédszüleim is. Úgy tudom, fűszerrel, ilyesmivel kereskedtek. A dédszülők voltak eredendően kereskedők, és ők taníttatták a gyermekeiket. A nagymamám már akkor nagyon szépen zongorázott, de nem járt felsőbb iskolába. Testvérei: dr. Molnár Jenő, a Borsszem Jankó főszerkesztője, a másik testvére pedig, dr. Müller Vilmos jó nevű orvos, tüdőspecialista volt az első világháborúban.

Édesanyámék ketten voltak testvérek, a húga egy évvel fiatalabb, mint ő. Anyai nagyapám korán meghalt, nagyanyám beteges volt, nehezen nevelte gyermekeit. Édesanyám szakmát tanult, női szabó lett, és tizenöt-tizenhat évesen ő tartotta el a családot. A szüleinek öröklött vagyonuk nem volt, fiatal korukban szegényes lakásokban laktak, kemény munkával teremtették meg azt az otthont, amire én már emlékszem. 1944-ben már iparral rendelkező varrónő volt.

Az ősember, Lambrecht Kálmán munkája

Édesapám, dr. Vigh Gyula, ügyvéd volt, önálló volt, és jól keresett. Ilyen apróságokat jegyeztem meg a családi beszélgetésekből, hogy „mi inkább döntöttünk amellett, hogy öt gyerekünk legyen, és autónk ne legyen”. Az ismerősök körében sokaknak, például az alattunk lakóknak is volt már autója abban az időben. De apám nagyon gyerekszerető ember volt, és így lettünk ilyen sokan. Öten vagyunk testvérek még mindig – apámék is öten voltak…. 

Nádasdy Katalin és Júlia a kastély előtt
Andorka Rudolf szülei házasságkötésükkor
Nádasdy Ferenc országbíró
Huszár Péter, Nacsády András dédnagyapja
Nádasdy vár Lékán
Tomasovszky András
Molnár Mihály húgával és szüleivel 1938-ban

Édesanyám ott is járt Mezőtúron gimnáziumba, ott érettségizett, majd fölkerült Pestre. ’16-ban érettségizett, és a Belügyminisztériumban lett valami titkárnő. Édesanyámról keveset tudok, mert apám minden iratot megsemmisített. Úgyhogy édesanyámmal kapcsolatban szinte semmi nincs. Aztán nem is kezdtem keresni.

Csilléry Gizella, Batár Attila anyai nagyanyja, 1954

Az apai nagyszülők is makóiak, de ők lényegesen szerényebb körülmények között élő emberek voltak, bár így is bekerültek a kulákba, éppen alsó határon, tán huszonöt hold földdel. A nagypapámat, Nagy Istvánt – mind Nagy Istvánok voltak –, nem ismertem. A nagyanyámat jól ismertem, sokáig együtt laktunk. Nagyon hosszú életű volt, kilencvenhét éves volt, amikor meghalt, abban az évben, amikor hazajöttem Amerikából. Gyönyörű halála volt: anyám bevitte neki a levest, azt még megette.

Édesapám asztalosmester volt. Ez a szakma a családban évtizedekre visszavezethető. Nagyapám is asztalos volt, a dédnagyapám pedig ács. Eredetileg Mezőtúrról származunk. Sikerült ötödíziglen kiderítenem a családfát, mindenki mezőtúri. Ezt megelőzően talján őseim Észak-Olaszországból jöttek ide. Ha az ember fellapozza a telefonkönyvet, Velence környékén annyi Darint talál, mint sehol másutt. Anyai nagyapám falusi csendőr volt, őrsparancsnok, járta az országot, mikor hova helyezték.

Tomasovszky Andrásné
Radó Mária, Nádasdy Ferenc édesanyja

Édesanyám, Havass Márta, pesti cipszer–szász–sváb keverék család gyermeke volt, 1893-ban született. Anyai nagyapám a Magyar Állami Vas- és Gépgyárnál volt vezető tisztviselő, magas fizetéssel. Édesanyámat szeretetteljes családi miliőben nevelték. Több idősebb testvére született, de kicsi korukban mindannyian meghaltak, így annál jobban vigyáztak Mártikára, az édesanyámra.

Nagyszüleim hat gyermeket neveltek. Négy fiuk és két lányuk közül édesapám volt a legfiatalabb fiúgyermek. A vitézi címet akkor sem örökölhette volna, ha az adományozottakat nem fosztják meg a cím viselésétől, 1957-ben, a tárgyalásán mégis következetesen vitéz Tihanyinak nevezték. Nem véletlenül, hozzátartozott a koncepcióhoz. Édesapám 1916. január 7-én született, a többiek pontos születési dátumát nem tudom.

A Kovách testvérek, egyikük Kovách Erzsébet, egy másikuk Török Zoltán nagyapja
Id. Andorka Rudolf a cseh határtárgyalások idején
Szergej Zinaida, Tomasovszky András szülőanyja