Jelenlegi hely

Tóth István édesapja
Tomasovszky Andrásné
Nádasdy Ferenc édesapja

Édesapám, dr. Vigh Gyula, ügyvéd volt, önálló volt, és jól keresett. Ilyen apróságokat jegyeztem meg a családi beszélgetésekből, hogy „mi inkább döntöttünk amellett, hogy öt gyerekünk legyen, és autónk ne legyen”. Az ismerősök körében sokaknak, például az alattunk lakóknak is volt már autója abban az időben. De apám nagyon gyerekszerető ember volt, és így lettünk ilyen sokan. Öten vagyunk testvérek még mindig – apámék is öten voltak…. 

Nádasdy Ferenc, a nádasdladányi kastély építtetője
Nacsády Mihály és Fekete Jolán a gyerekekkel, Jolánnal és Józseffel
Radó Mária, Nádasdy Ferenc édesanyja

Az anyám Verebély lány volt. Édesapja, Verebély Tibor sebészprofesszor egy ideig a Pázmány Péter Tudományegyetem rektora is volt, 1941-ben halt meg. A Verebélyek elszegényedett nemesek, akik szintén nagyon korán értelmiségiekké váltak, Tibor nagyapám nagyapja is orvos volt már. Ez a család katolikus kisnemesi család, mégis értelmiségi hagyomány élt benne. A tekintély tudós nagyapám volt: a Verebélyek mind a tudást értékelték. Vagyonosabbak voltak, mint az Andorka család.

Pfeff (Faragó) Vilmos és öccse, György apai nagymamájukkal
Czeglédy János

Édesanyámnak, aki 1913-ban született, nagyon keservesre sikeredett a gyerekkora. A nagyszüleim úgy jöttek össze, hogy a vándorgépész nagypapa Érsekújváron meglátta a szép molnárlányt. Összeházasodtak, letelepedtek Budapesten, és született négy gyerekük. Nagypapa akkor már a MÁV-nál dolgozott. A húszas évek elején a spanyolnátha-járványban meghalt a nagymama, fél év múlva követte őt a nagypapa. Árván maradtak a gyerekek.

Édesanyám szépen haladt előre, a bizonyítványából látszik, hogy kiváló eredményt ért el. 1912-től 1914-ig tanult ott, aztán kitört az első világháború. Anyám diploma után, tehát májusban még nem jött haza, eljegyezte egy Straube nevű fiatalember. Úgy volt, hogy összeházasodnak, és édesanyám ott marad Németországban. Aztán kitört a háború, és a vőlegénye jelentkezett a frontra, és rögtön meg is halt. Ez egy nagy tragédia volt anyám életében.

Nádasdladányi kastély
Franciscus Saverius Munkl, Ivánfi Jenő dédapja
Nádasdy Ferenc országbíró
id. Nádasdy Ferenc a gyermekeivel
Tomasovszky Andrásné a tanyán
Ősze Csilla, Tomasovszky Mária lánya
Vörös Zoltánné a férjével jobbra - balra az apósa

Édesapám asztalosmester volt. Ez a szakma a családban évtizedekre visszavezethető. Nagyapám is asztalos volt, a dédnagyapám pedig ács. Eredetileg Mezőtúrról származunk. Sikerült ötödíziglen kiderítenem a családfát, mindenki mezőtúri. Ezt megelőzően talján őseim Észak-Olaszországból jöttek ide. Ha az ember fellapozza a telefonkönyvet, Velence környékén annyi Darint talál, mint sehol másutt. Anyai nagyapám falusi csendőr volt, őrsparancsnok, járta az országot, mikor hova helyezték.

Andorka Rudolf dédapja, Fleischhacker Károly
A Kuklay testvérek: Antal, Mariann, Zoltán, Márta

Volt birtokuk, amely már a XIX. század közepén sikeresen szétfoszlott. Azt hiszem, hogy a könnyelműség is benne volt, afféle regényekbe illő életvitellel sikerült szétszórni a birtokot. Az apai ág, a Kovách család, szintén nemesi család. Apám apja, Kovách Kálmán – az ő ága korán elszegényedett – tisztviselő lett. Fiatalon meghalt, és Berzsenyi Borbála a három gyerekével egyedül maradt. Nagyváradon részben egyházi segítséggel éltek, a két lányát az apácák nevelték, a fia a papokhoz került.

Az ősember, Lambrecht Kálmán munkája

Az ükapám Varsóban élt. Amikor kitört a varsói lázadás 1831-ben, akkor a lengyelek oldalán hadba vonult az oroszok ellen, de miután orvos volt a lazaretben, gyógyított orosz és kozák sebesülteket is. Edmund Rielnek hívták. A kozákoktól elkapta a pestist, és harminchat éves korában meghalt. Az ükapám nagyon szerette a muzsikát, szabadidejében hegedült. Egy eredeti Stradivari-hegedűje volt. Amikor meghalt, Pauliny ükanyám egyedül maradt. Charlotte-nak hívták.

Gyenes Istvánné 1960 nyarán

Baján éltek és kereskedők voltak, ahogy a nagyszüleim és a dédszüleim is. Úgy tudom, fűszerrel, ilyesmivel kereskedtek. A dédszülők voltak eredendően kereskedők, és ők taníttatták a gyermekeiket. A nagymamám már akkor nagyon szépen zongorázott, de nem járt felsőbb iskolába. Testvérei: dr. Molnár Jenő, a Borsszem Jankó főszerkesztője, a másik testvére pedig, dr. Müller Vilmos jó nevű orvos, tüdőspecialista volt az első világháborúban.

Tomasovszky András gyermekei, Mária, Tibor, Ilona
Id. Andorka Rudolf a cseh határtárgyalások idején

Az apai nagyapám mezőgazdasággal foglalkozott meg gépész volt, cséplőgépe is volt. Vállalkozó volt. Volt valami tíz-tizenkét holdjuk ottan Gyulán. Kis szőlő meg ez, az, amaz, de annyira nem tudok róla beszélni, mert én tizennyolc évesen kerültem ki Szibériába. Ő azalatt, ’59-ben, azt hiszem, meghalt. Elvettek tőlük mindent ’58-ban, mind a két nagyapámtól, és mind a második évben meg is halt. Az édesanyám apját nem ismertem, a nevelőanyámnak a szüleit, azokat jobban ismertem.

Tomasovszky Mihály, Tomasovszky Mária nagyapja
A Nádasdy kripta Lékán
Dr. Diósszilágyi Sámuel, Nagy Bálint nagyapja

Édesapám 1936 körül nősült meg újból. Lindner Ilonát, az újkígyósi Keresztény Polgári Olvasókörben működő kocsma kocsmárosának a lányát vette el. Nem az övék volt a kocsma, az apja bérlő volt, Lindner Józsefnek hívták, ő is sváb. Apám odajárt mint kocsmázó és borbély, és a második anyámat mint ott sürgölődő leányt ismerte meg. Az a gyanúm, ez a házasság se ment simán.

Tomasovszky Mihályné, Tomasovszky Mária nagyanyja
Családi találkozó Lékán

Nagyszüleim hat gyermeket neveltek. Négy fiuk és két lányuk közül édesapám volt a legfiatalabb fiúgyermek. A vitézi címet akkor sem örökölhette volna, ha az adományozottakat nem fosztják meg a cím viselésétől, 1957-ben, a tárgyalásán mégis következetesen vitéz Tihanyinak nevezték. Nem véletlenül, hozzátartozott a koncepcióhoz. Édesapám 1916. január 7-én született, a többiek pontos születési dátumát nem tudom.

Tomasovszky András
Andorka Rudolf, húga és édesanyjuk
Az Elkán testvérek, Edit, Rodolf és László (Lucien Hervé)

1933-ban, amikor apám ősmadártan-kézikönyve megjelent, a hivatalos körökben egy kicsit megmozdult a lelkiismeret. Hóman Bálint kultuszminiszter, aki ifjúkorából ismerte apámat, becsülte őt, kicsit a hóna alá nyúlt, és megindította a reaktiválási eljárást. A Földtani Intézetbe ugyan nem helyezték vissza, de 1935-ben a Trianon után Pozsonyból Pécsre helyezett Erzsébet Tudományegyetem bölcsészkarán lett magántanár, ősföldrajzot és paleontológiát oktatott.

Az Andorka család bélatelepi nyaralója
Gyenes Judith, Mária, Zsuzsanna
Domokos Pál Péter, szülei és testvérei
Tomasovszky Mária nagybátyjával

Én 49 májusában születtem. Május 24-én. Anyám nagyon konceptuálisan osztotta a neveket. A nővérem Krisztina, Dobó Krisztina után. Én Balassi Bálint után lettem Bálint. Az öcsémnél már nem működött a dolog, ő András lett. De sose voltam Bálint, merthogy amikor hazavittek a kórházból, a nővérem – aki tizenhárom hónappal idősebb nálam, és alig tudott beszélni –, amikor először Makóra átvittek és leraktak az ágyra, azt mondta, hogy itt a kis Bábi.

Nádasdy vár Lékán

Édesanyám családja módosabb volt, ezért a Rákosi-érában a kuláküldözés szenvedő alanyai lettek. Anyai nagyszüleim otthon és az ismerőseikkel szlovákul beszéltek, annak idején úgy mondták, tótul. Én már gyerekkoromban értettem szlovákul, s bár csak később tanultam meg a grammatikát, a második anyanyelvemnek tekintem. Amikor a nagymama, édesanyám anyja – akit nagyon szerettem – esténként varrogatott, stoppolt, én a szlovák nyelvű Čabiansky Kalendárt, a Csabai Kalendáriumot olvasgattam.

Igric Rozália, Nacsády András dédnagyanyja