Jelenlegi hely

Ekkortájt ismerkedett meg apámmal, és férjhez ment 1920-ben. 1921-ben megszületett a nővérem. Úgy ismerkedtek meg, hogy anyám zongoraoktatást vállalt, hogy megéljen, és igen keresett, helyes, fiatal nő volt, nagyon jól tanított. Az egyik ilyen alkalommal, ahol tanított, megjelent édesapám. A nővérét tanította anyám, aki már férjnél volt. Édesapám Hegedűs Simon, tokaji, tanítócsaládból származott, szülei népiskolai tanítók voltak.

Hegedűs Éva és Hegedűs Györgyi
Charlotte Pauliny, Ivánfi Jenő ükanyja
Molnár Mihály húgával és szüleivel 1938-ban

Apai nagyapám uradalomban szolgált, de korán elhunyt, nem sok emlékem maradt róla. A nagymamáról még kevesebb, mert a halálakor még egészen kicsi voltam. A háború után Békéscsabára kerültek, apám ott ismerkedett meg édesanyámmal, Patay Ilonával.

Én 49 májusában születtem. Május 24-én. Anyám nagyon konceptuálisan osztotta a neveket. A nővérem Krisztina, Dobó Krisztina után. Én Balassi Bálint után lettem Bálint. Az öcsémnél már nem működött a dolog, ő András lett. De sose voltam Bálint, merthogy amikor hazavittek a kórházból, a nővérem – aki tizenhárom hónappal idősebb nálam, és alig tudott beszélni –, amikor először Makóra átvittek és leraktak az ágyra, azt mondta, hogy itt a kis Bábi.

Gyenes Judith, Mária, Zsuzsanna
Nacsády József 20 évesen
Tomasovszky Mihály, ifj.
Franciscus Saverius Munkl, Ivánfi Jenő dédapja
Tomasovszky András gyermekei, Mária, Tibor, Ilona
Móra Ferenc dedikációja Diósszilágyi Sámuelnak

Az ükapám Varsóban élt. Amikor kitört a varsói lázadás 1831-ben, akkor a lengyelek oldalán hadba vonult az oroszok ellen, de miután orvos volt a lazaretben, gyógyított orosz és kozák sebesülteket is. Edmund Rielnek hívták. A kozákoktól elkapta a pestist, és harminchat éves korában meghalt. Az ükapám nagyon szerette a muzsikát, szabadidejében hegedült. Egy eredeti Stradivari-hegedűje volt. Amikor meghalt, Pauliny ükanyám egyedül maradt. Charlotte-nak hívták.

Tomasovszky Mária testvéreivel és nagyszüleivel
Nádasdy Katalin és Júlia a kastély előtt
Czeglédy Ilona anyja testvéreivel
Andorka Rudolf szülei a madridi magyar nagykövetség előtt, 1940 körül

A házukat úgy is hívták, hogy Hotel Diósszilágyi, mert a többség, aki bármilyen kultúr-eseménnyel kapcsolatban Makóra ment, nem a Korona Szállóban lakott, hanem a nagyapámnál. (Diósszilágyi – egybeírva, ő kreálta a nevet a Diós és a Szilágyi családnevekből, vagy még valószínűbb, hogy egy generációval előbb az ő szülei.) Nagyon jómódú parasztok voltak a dédszülők – ez a múlt század elején volt –, és nagyon fontosnak tartották, hogy kitaníttassák a gyerekeiket.

Édesapám, Czeglédy József 1909. június 3-án született Hajdúböszörményben, de a család tarcali. A papám édesapja Czeglédy János, vele születésemtől fogva együtt laktunk Pesterzsébeten, nagyon kedveltem őt. Nagypapám a mosonmagyaróvári mezőgazdasági iskolában tanult, a szőlőműveléshez igen jól értett. Czeglédy János megnősült, de negyvenévesen özvegyen maradt két kislánnyal, és akkor összekommendálták egy fiatal lánnyal, Váradi Ilonával.

Igazolás Tomasovszky Mihály képviselővé választásáról
Ősze Csilla, Tomasovszky Mária lánya

Anyai dédnagyapám Huszár Péter, dédnagymamám Igric Rozália. Ők Gyulán laktak, illetve Szarvason. A dédapám katona volt, aztán obsitosként foglár lett. Hát persze olyan foglyokat őrzött, akik majdnem családtagok voltak, általában kártyaadósságok miatt vagy párbajvétségekért zárták el őket néhány napra. Úgyhogy a szomszéd kocsmából hozatták a vacsorát, meg cigány húzta a rácsos ablak előtt. De hát a nagymama azért kemény volt, a kertet kapáltatta velük.

Dr. Diósszilágyi Sámuel, Nagy Bálint nagyapja
Juhász Gyula bejegyzése Diósszilágyi Sámuel vendégkönyvébe

Apám, Czitrom Oszkár 1881-ben született, egy – azt hiszem – nyolcgyermekes család utolsó életben maradt gyerekeként. Apai nagyapámról csupán annyit tudok, hogy a zsidó tudományokban nagyon-nagyon verzátus embernek tekintették. Egyébként rendkívül erőszakos természete volt. Mesterségére nézve mindenfélével próbálkozott, és mindenben tönkrement. Többek között volt hídvámbérlő Segesváron, aztán volt szódavíz-gyáros, ami kicsit túlzó kifejezés – a szódavízgyár alighanem egy fészer lehetett.

Id. Andorka Rudolf Madridban, Franco tábornokkal

Apai nagyanyám, Klempay Mari az egyetlen, aki igazi magyarnak számított a családban. Nagyon kedves egyéniség volt. A nagyapám, ahogy hallottam a hírét, eléggé mogorva, zord férfi lehetett, semmi kedélyesség és melegszívűség nem szorult belé, a nagyanyámba annál inkább. Azért vállalt állást, hogy a fiának, amikor Pesten egyetemi hallgató lett, külön zsebpénzt küldhessen.

Andorka Rudolf, húga és édesanyjuk
Id. Andorka Rudolf a cseh határtárgyalások idején
Iváncsics Jenő, Ivánfi Jenő édesapjának reáliskolai bizonyítványa

Ahogy mondani szokták, jó középpolgári családban születtem. A nagyapám fűrésztelep-tulajdonos volt Szolnokon. A Tiszán tutajozták le a fát, és Szolnokon volt egy iparközpont. Az első világháborúban tönkrement, mert – mint nagy hazafi – hadikölcsönt vett fel. Így aztán a háború végén fölköltöztek Pestre, és a Kisfaludy közben laktak. Apámék öten voltak, a negyedik és az ötödik fiú, apám a legfiatalabb.

Édesapám magyarosította a nevét, amikor a Magyar Királyi Államvasutaknál dolgozott. Szakaszmérnök volt Egerben. A Kir. József- Műegyetemet mint út- és vasútépítő mérnök végezte el, így került a MÁV-hoz. Amikor a tanácsosi, főtanácsosi előléptetése szóba került a harmincas években, az állam megkövetelte a neve magyarosítását. Ellenkező esetben nem léptették volna elő. Én is Iváncsicsnak születtem tulajdonképpen, de az én nevemet is magyarosították utána. Így lettünk Ivánfi.

A gyerekek már Budapesten születtek, tehát az édesanyám és két testvére, egy húga és egy öccse. Az öccse ügyvéd lett, a húga tisztviselő. Az édesanyám úgynevezett csodagyerek volt a zongoratudását illetően. A két nagybácsi, dr. Müller Vilmos, és dr. Molnár Jenő igen hamar felismerte, hogy az én anyám kimagasló tehetség, és Teichmüller keze alá adták. Ő az 1900-as évek elején az egyik legnevesebb zongoratanár volt itt Pesten a Zeneakadémián.

Faragó Vilmos szülei
Dr. Diósszilágyi Sámuel az első világháborúban
A Kovách család a Biharban élő rokonaival
Az ősember, Lambrecht Kálmán munkája
Id. Nacsády József (András nagyapja) 18 évesen
Nádasdy Ferenc édesapja
Amatőr film Vígh Szabolcs és testvéreinek gyermekkoráról
Tomasovszky András Alma-Atában
Ady Endre bejegyzése a Kovách lányok emlékkönyvébe, Nagyvárad
Domokos Pál Péter édesanyja

Nagyszüleim hat gyermeket neveltek. Négy fiuk és két lányuk közül édesapám volt a legfiatalabb fiúgyermek. A vitézi címet akkor sem örökölhette volna, ha az adományozottakat nem fosztják meg a cím viselésétől, 1957-ben, a tárgyalásán mégis következetesen vitéz Tihanyinak nevezték. Nem véletlenül, hozzátartozott a koncepcióhoz. Édesapám 1916. január 7-én született, a többiek pontos születési dátumát nem tudom.

Nádasdy Tamás nádor nyughelye Lékán
Huszár Péter, Nacsády András dédnagyapja
Tomasovszky András
Az Elkán testvérek, Edit, Rodolf és László (Lucien Hervé)
Gyenes Istvánné 1960 nyarán