Tovább a szövegrészlethez...
elsődleges szocializáció

Nagyon-nagyon halványan emlékszem azokra az évekre, mert nagyon régen volt, és utána sok rossz emlékem volt, úgyhogy nagyon sokat elfelejtettem. De emlékszem arra, hogy édesapám ment az aratógép előtt, mert tele volt a föld madarakkal, pont akkor rakták le a tojásaikat azok a kis madárkák, és azokat zavarta, mert sajnálta volna, hogy széthasítsa a gép. Meg arra emlékszem, amikor már csépelték ki a búzát, és én állandóan ott okvetetlenkedtem a cséplőgép mellett, pedig iszonyatos hangja volt, és emlékszem arra, amikor egy búzaszálka belement a szemembe. Rettenetesen fájt, nagyon üvöltöttem. Meg arra emlékszem, hogy sok lovunk volt. És volt egy nagyon kedves bocikám, Bimbónak hívták. Kivittem legeltetni, én leültem a fűbe valamilyen pokrócfélére, ott tanultam, ő meg ott körbelegelt engem, nem ment el mellőlem. Meg arra emlékszem, amikor a húgom pici pólyás baba volt, és anyukám ideadta nekem, és én kiejtettem a kezemből. Egy pólya azért egy ötéves gyereknek nem kis súly. Leejtettem, és nagyon féltem, hogy valami baja lesz. De hála Istennek nem lett semmi baja. Meg a Bimbóra visszatérve, arra is emlékszem, hogy nagyon megsirattam, mert lépfenét kapott. Felfúvódott. A szüleim nem tudták, hogy mi történt vele. Amikor az iskolából hazamentem, akkor mondta anyukám, hogy a Bimbó meghalt. És apukám elvágta a nyakát, hogy a húsát föl tudjuk használni. De végül is nem lehetett, mert fertőző betegséget kapott a tehén. Az egész házat, mellékhelyiségeket, mindent lefertőtlenítettek, és én aznap este nagyon rosszul voltam. Annyira rázott a hideg, nem fáztam, nem éreztem semmit, csak azt, hogy a remegést nem tudom megállítani. Akkor lefeküdtünk, és az egész ágy rázkódott velem, és akkor emlékszem rá, hogy édesapám felugrott, hogy „Kislányom, mi bajod van?” Mondtam, hogy nem tudom, de már nem bírom sokáig ezt a remegést. Apukám egyből sejtette, hogy itt nagy baj van. A mentők bevittek mindannyiunkat a kórházba. Fertőzést kaptam, de szerencsére nem nagy dózist. Mert ugye azzal a késsel, amivel elvágták a szüleim a nyakát a bocikának, megmosták, de a bacilus csak rajta maradt. Nem fertőtlenítették. Azzal vágta a kenyeret anyukám, és az első szelet kenyér az enyém volt. Két hétig voltunk bent körülbelül.