Mindenesetre sokkal simábban is alakulhatott volna az életem. Én azon már több ízben gondolkoztam, hogy mivel számunkra más elégtétel nem maradt, mint bebizonyítani a hatalomnak, akármennyire próbáltak elgáncsolni, csak megteremtettük magunknak a tisztességes körülményeket. Nekem például elsősorban azért kellett a diploma, hogy megmutassam, nem tudnak eltiporni. Jó érzés, hogy elértem. Ezeket próbatételként éltem meg, bár időnként megkérdőjelezem, érdemes volt-e felnőtt fejjel, gyerek és építkezés mellett, másodállást is vállalva tovább tanulni, amikor nem fizették meg az értelmiségi munkát. Jó anyagi helyzetben vagyunk, de nem a mérnöki fizetésemből, nem a főállásomból, mert ott nagyon szerény a kerestem, hanem abból, hogy megszerettem a szakmámat, a munka örömet okoz, a kreatív munka sikerélményt jelent. Végül is fizikai munkával, a villanyszereléssel tudtam előteremteni az elkölthető összegeket, nem a műszaki értelmiségi munkával, arra nem volt vevő a második gazdaságban senki, a munkákat pedig ingyenes tervezéssel nyertem el.