Kitárgyaltuk 68-at, és kitárgyaltuk, amit olvastunk, esetleg a tanárainktól hallottunk. Ott cseréltük ki azokat a könyveket, amelyeket olvastunk, és úgy gondoltuk, hogy más értékrendet sugároznak, mint ami bennünket körülvesz. Akkortájt jelent meg, Ginsberg Üvöltése. Olvastuk már Kerouac nálunk 66-ban kiadott Útonját. Az oroszok bevonulásán nem csodálkoztunk, várható volt. És nem is reménykedtünk abban, hogy itt forradalom lesz, amit majd mi megnyerünk... El se tudtuk képzelni, hogy ez a rendszer valaha is megváltozzon. És így három lehetőség maradt. Az egyik, hogy az ember besimul, a másik, hogy disszidál. A harmadik meg, hogy halálra issza magát. És az értelmiségiek előtt is ugyanezek az utak álltak, nem volt több.