Tovább a szövegrészlethez...
disszidálás

Körülbelül két hónap után, tehát április közepe táján levittek egy csoporttal a latinai menekült táborba. Padriciano csak tranzit tábornak számított. Latinán igencsak zűrös volt az élet. Az élelmiszer-ellátáson, tehát a reggeli, ebéd, vacsorán meg a lakhatáson kívül semmi nem volt, semmiféle munkalehetőség. A pénzkereseti lehetőség a lányok esetében csak egy lehetett. Vagy legalábbis nem sokkal több. A prostitúció mindennapos volt. És persze beszivárgott a kábítószer is. Ne felejtsük el, a hetvenes évek elején vagyunk, Nyugat-Európában szinte természetes volt, hogy valaki egy marihuánás cigarettát elszívjon. Voltak verekedések, késelések is persze. Szerencsejáték is volt természetesen.