Jött az ősz, egyre hűvösebb lett, egyre kevesebb volt az esély rá, hogy dolgozzunk. Már szinte semmi munkalehetőség nem akadt, legföljebb ha éjjel egy hűtőházban. Túl sokan voltunk rá. Lementek az árak. Egyszer-kétszer sikerült eljutnom a hűtőházba, az volt a legjobb kereseti lehetőség. De oda bejutni szinte lehetetlen volt, mert ezt akarta elkapni mindenki. A legnagyobb hülyeség az volt, hogy nem mentem be az optikusboltba, pedig volt a városban kettő vagy három, hogy kérem, nekem ez a szakmám. Biztos fölvettek volna, ha mást nem, napszemüveget csinálni, amivel legalább annyit kerestem volna, mint ha lapátolok egész nap. De ennyi eszem nem volt. Valószínűleg azért sem, mert annyira utáltam ezt a szakmát. És rögeszmésen filmrendező akartam lenni