Jelenlegi hely

emigráció

Azok, akik valamilyen diplomát szereztek, sokkal könnyebben találtak maguknak fórumot, életformát, egzisztenciát. A kétkezi munkások vagy műszaki emberek esetében ez már nehezebben ment. Ők jellemzően nem tudtak tökéletesen megtanulni franciául, tehát nem is igazán fogadták el őket. A francia nagyon furcsa nép. Aki nem beszél tökéletesen – nem jól, hanem tökéletesen – franciául, azt kicsit lesajnálják. Persze, ha világhírű vagy, az más. Ellenkező esetben annyira kell tudni, hogy még a kiejtésén se vegyék észre, hogy külföldről jött. Nekem még húsz év után is összesúgtak a hátam mögött, hogy ez valami jugoszláv… Mert az, hogy magyar valaki, végképp fölfoghatatlan volt a számukra. Nekem előnyömre szolgált, hogy a feleségem francia volt. Tehát a baráti kör eleve franciákból tevődött össze, így olyan hétköznapi szokásokat, hagyományokat, életmódot ismertem meg, amit magyarkodva biztosan nem tapasztalhattam volna meg. Nagy szerencsém volt abban is, hogy többször váltottam munkakört, különböző dolgokkal foglalkoztam, a filmen túl az optikával, aztán a kereskedelemmel, így egy csomó szaknyelvet is megtanultam. Nekem sikerült beilleszkednem, de hangsúlyozom: azért, mert a feleségem francia volt. De azért, mert külföldi voltam, fenntartásokkal viseltettek irántam. Még meg is sajnáltak. Sőt segítettek is. Mindaddig, ameddig el nem jutottam arra a társadalmi szintre, ahol ők voltak. Na, akkor már kezdtek furcsán nézni rám. És ha netán föléjük emelkedtem, azt már nem tudták elviselni.