Tovább a szövegrészlethez...
munkásság

A nyolcvanas évek elején Kemény Mihály beszélt nekem először a szabadkőművességről. A szabadkőműves páholyba meghívásos alapon lehet bejutni. Nincs toborzás. Nem kívánok belemenni a szabadkőművesség ideológiájába vagy filozófiájába – ha egyáltalában van ilyen –, mert ez túlságosan messze vinne. Mindenesetre egy iniciatikus szervezetről van szó, amelyik a középkori katedrálisépítő céhek hagyományaira és a lovagrendekre épül. Ennek a hagyományait őrizték meg, jelképrendszerükben és szervezeti szabályzatukban, vagy akár a rítusokban. Ami érdekes, hogy amit tudtam róluk, azt nem is a magyaroktól tudtam, hanem a francia közéletből. Ugyanis a szabadkőművesség egy olyan, köztársaságot meghatározó történelmi elem volt és talán még most is az Franciaországban, amit nem lehetett megkerülni. Ugye a szabadkőművesség hármas jelszava egyben a Francia Köztársaság jelszava is: szabadság, egyenlőség, testvériség. Engem nagyon érdekelt a szabadkőművesség, de elérhetetlennek tűnt. Mígnem Kemény Mihály egy szép napon elhívott magához. És akkor elkezdtünk beszélgetni. Emlékszem, a legjobban az lepett meg, hogy Párizsban is létezik egy magyar szabadkőműves páholy, a Martinovics páholy, amely végül is az 1908-ban Budapesten alakult páholy jogutódja. 2008-ban ünnepelte a századik évfordulóját, és az a megtiszteltetés ért, hogy én írtam a jegyzőkönyvet, annak a páholynak a titkáraként, amelyiknek anno a titkárát úgy hívták, hogy Ady Endre. Ebbe a páholyba azután a nyolcvanas évek elején – most 83-ra gondolok, azt hiszem – fölvételt kértem. Azért akartam a tagja lenni, mert egy olyan közösségbe szerettem volna bekerülni, amelyik kiszakít a hétköznapi üzleti világból. Úgy gondoltam, hogy ez egy olyan kulturális kör, amely fejlődési lehetőséget is adhat számomra, spirituálisan és kulturálisan egyaránt. Természetesen a titkossága is csábított, nem tagadom. Nagyon érdekelt, hogy vajon mi az ördög lehet Mozart Varázsfuvolájában szabadkőműves jelkép? Százszor láttam a darabot, de nem tudtam volna rájönni. A beavatás után persze rájöttem, miről szól, és írtam is róla egy előadást.