Tovább a szövegrészlethez...
második világháború

Elég sokat tudtam apám haláláról, mert ugyanabban a században volt az öccse is. Nagyon szép története van ennek, ha lehet egy halálnak szép története. Az Alföldön, Kiskunhalas környékén volt egy csata, az orosz front jött már keresztül Magyarországon, a magyar csapatok visszavonulóban voltak és elfoglaltak egy kis tanyát, amit Ferenc-tanyának hívtak. Édesapám mint főhadnagy volt ennek a kis gárdának a vezetője, visszavonulást vezényelt. Ahogy ezt a parancsot kiadta, egy aknalövedék fölrobbant előtte, és abban a pillanatban meghalt. A parancs hatására a katonái visszavonultak egy másik tanyára, ahol még tartották a frontot. Másnap reggel az ezred parancsnoka kérdezte a katonáitól, hogy hol van Nádasdy Ferenc főhadnagy úr. Mondták, hogy meghalt. Hol van a holtteste? – kérdezte. Mondták, hogy nem tudták elhozni, otthagyták. A parancsnok fölháborodott, és kiadta az ukázt, hogy egy magyar katonai alakulat nem hagyja ott a parancsnokát meghalni a földön. Ekkor visszamentek, és kiverték az oroszokat a tanyáról. Édesapám 1944. október 26-án halt meg, a holttestét október végén hozták haza Nádasdladányba. Arra nagyon emlékszem, hogy megjött az egyik nagynéném, ő mondta el, hogy az édesapám meghalt. Közben a család többi része teljesen szétesett. A front már elérte a Dunántúlt, így nem temetőbe temették el az édesapámat, hanem a nádasdladányi kastélyparkba. A tó mellett egy kis dombocskán lett a sírhelye, ott temették el apámat a falusiak, a család és a helyi plébános. Ennek a szépsége és a borzadalma is megvan az emlékezetemben.