Tovább a szövegrészlethez...
családtörténet

Baján éltek és kereskedők voltak, ahogy a nagyszüleim és a dédszüleim is. Úgy tudom, fűszerrel, ilyesmivel kereskedtek. A dédszülők voltak eredendően kereskedők, és ők taníttatták a gyermekeiket. A nagymamám már akkor nagyon szépen zongorázott, de nem járt felsőbb iskolába. Testvérei: dr. Molnár Jenő, a Borsszem Jankó főszerkesztője, a másik testvére pedig, dr. Müller Vilmos jó nevű orvos, tüdőspecialista volt az első világháborúban. Ő szerkesztette később a Klinikai diagnosztika és klinikai terápia című könyvet. Hosszú ideig, talán egész a ’60-as évekig abból tanultak az orvostanhallgatók. A nagypapámat, aki másodunokatestvére volt a nagymamámnak, gyerekkorában be akarták vonni az üzletbe – kereskedőcsalád volt, Meernek hívták őket. De a nagyapám nem nagyon akart kereskedő lenni, ezért 14 éves korában megszökött, és beállt a haditengerészethez Fiuméba. Ott eltöltött vagy 4-5 évet. Alacsony, mokány kis ember volt. Aztán valami betegséget kapott szegény, kirúgták a tengerészettől, és akkor visszatért a kereskedelem kebelébe. Ez nem nagyon tetszett neki, de mit lehetett tenni. Olyan 20-22 éves korukban házasodhattak össze a nagymamámmal, úgyhogy kénytelen volt valami tisztességesebb foglalkozást választani. Kereskedő lett, hogy eltartsa a családját. Felköltöztek Budapestre Bajáról.