Tovább a szövegrészlethez...
családtörténet

Édesanyám szépen haladt előre, a bizonyítványából látszik, hogy kiváló eredményt ért el. 1912-től 1914-ig tanult ott, aztán kitört az első világháború. Anyám diploma után, tehát májusban még nem jött haza, eljegyezte egy Straube nevű fiatalember. Úgy volt, hogy összeházasodnak, és édesanyám ott marad Németországban. Aztán kitört a háború, és a vőlegénye jelentkezett a frontra, és rögtön meg is halt. Ez egy nagy tragédia volt anyám életében. Aztán jött a Magas-Tátra, Tátraháza, mert az előbb említett orvos nagybácsija tüdőszakorvos volt, és ott dolgozott Tátraházán a szanatóriumban. Anyám sokat volt ott fönn nála, gondolom, a lelkét gyógyítgatta. A nagybácsinak volt egy betege, egy igen gazdag cipőgyáros lánya, akit szintén ott kezeltek, s akivel egymásba szerettek, a nagybácsi és ez a hölgy. Összeházasodtak, és a hölgy szülei megvették nekik a szanatóriumot nászajándékba. A Tátra és Lipcse volt a gyerekkori mesélések lényege. Aztán a háború végén ezt a részt elcsatolták Magyarországtól, s a nagybácsinak el kellett onnan jönnie.