A Mária Terézia egy nagyon jó nevű állami iskola volt, nagyon jó pedagógusokkal, nagyon jó szellemben, egyáltalán nem volt szélsőséges. Egypár tanár utált, de a mamám mindig azt mondta, „fiam, ha egy tanár utál, rendben, ha kettő, az is, de ha már három, akkor tebenned van a hiba”. Anyukámnak miattam sokszor muszáj volt bemenni, istentelen kölyök voltam. Sokat dumáltam, mindig renitens voltam. Például cigiztünk a padláson, van is róla fénykép. Elég fiús voltam. Mondta is az igazgató: „A maga nővére olyan kitűnő volt, iskolánk dísze, maga meg ilyen…” Azért nem volt ez annyira drámai, végül is jó fejem volt, sokat nem tanultam, az órákon figyeltem. Tanultam az iskolában latinul, németül, jártam angolra és franciára. Angolra a skótokhoz, franciára meg egy francia tanfolyamra.