Hódmezővásárhely után a Katona József utcai lakásban együtt volt végre a család, kicsit mindenki föltáplálódott, apám visszament a bankba, én meg nem folytattam a tanulmányaimat, mert nem volt kedvem tanulni. Négy év után otthagytam a gimnáziumot, elkezdtem varrni tanulni. Azért hagytam abba, mert a nővéremet nem vették fel az egyetemre, és akkor úgy gondoltam, hogy engem sem fognak, meg nem is érdemes, és úgy döntöttem, hogy én inkább varrni fogok tanulni. Ez így is lett. Mikor jött a felszabadulás – meg kell mondanom, nekem felszabadulás volt, akárhogy is nézzük ma, hogy mi volt –, akkor én a varrástudással és diplomával a kezemben visszamentem volna az iskolába? Nem voltam buta, meg egyáltalán, de nem kívántam visszaülni az iskolapadba ilyen háttér után, amikor minden percben elég sok más atrocitás is ért azokban az években, különösen, mikor sárga csillagot hordtam. Valahogy így fiatal korom dacára elegem volt abból, hogy az iskolai szigort elviseljem. Egész magas szintig vittem annak ellenére, hogy nem fejeztem be a gimnáziumot. Én túl érett voltam ahhoz, akkor ’45-ben. Nagy családi balhék voltak amiatt, hogy én egyszerűen azt határoztam el, hogy varrni fogok tanulni. Volt egy barátunk, akinek gyerekruha szalonja volt a belvárosban, és ott varrtam. Mindig túlórázni kellett, meg szombaton, mindenféle gyerekruhák meg zsúrok, ilyesmi. Én ezt nem nagyon szerettem, mert el akartam volna menni szórakozni. A nagynénémnek volt egy üzlete, egy kis papírüzlete. Kérdezte, hogy nincs-e kedvem nekem bejárni az üzletbe. Közben kaptam egy elég súlyos sárgaságot, és azt mondták, hogy kímélni kell magam, és csak fél napokat dolgozzak. Egész fiatal voltam, 17-18 éves. Akkor úgy döntöttem, hogy nem megyek többé varrni, mert az elég fárasztó dolog volt, és elmentem a nagynéném üzletébe, ahol leíró iroda volt. Nagyon jól tudtam gépelni, és sokszorosítás is volt. Működött még a tőzsde a régi helyén, ahol most a TV van. A tőzsdéből rengetegen jöttek. Árajánlatok a tőzsdéről, gabona meg ilyesmik jöttek oda, 5 perc alatt meg kellett csinálni, valamint ott volt a sarkon egy pénzintézeti központ, aztán bank lett belőle, a Szabadság tér sarkán, és oda rengeteg kérvényt kellett írni. Jöttek hozzánk, és lediktálták, mi pedig megírtuk a kérvényeket. Jól menő kis üzlet volt, ott voltam fél napokat, a papírüzlet és a táncolás között mozogtam. Ilyen könnyed életet éltem 2-3 évig.