Tovább a szövegrészlethez...
elsődleges szocializáció

Nálunk meglehetősen puritán és szerető, de talán kicsit szigorú légkör uralkodott. Például otthonról hoztam azt a beidegzett értékítéletet, hogy tisztességes ember nem megy étterembe vagy kávéházba. Kocsmázás – azt nem illik. Nálunk soha nem volt testi fenyítés. Még kiabálásra sem emlékszem. De egy bizonyos habitus, egy bizonyos erkölcsi tartás valahogy benne volt a levegőben. És az, hogy a dolgokért meg kell dolgozni, nem csak úgy terem a fán. Anyám és a gyereklány foglalkozott velünk, de ha valami iskolai segítség kellett, akkor inkább apám. Olvastuk az Ellenzék című napilapot. Azt hiszem, hogy balközép irányú, polgári liberális, nagyon tisztességes hangú valami volt. Volt még a Brassói Lapok, és időnként a Pesti Újság vasárnapi számát is megvettük a trafikban. Nem mindig jött be, mert a román cenzúra nem mindig engedte. A szüleim a polgári liberális baloldalt támogatták. Én nem is tudtam volna elképzelni, hogy lehet más.