Tovább a szövegrészlethez...
második világháború

Fogságba esésének története csak emlék-mozaikokból rekonstruálható. Valószínűleg szerették a katonái – később ők meséltek el részleteket anyámnak, amikor a személyes holmiját elhozták. Szavaikból azt lehet összerakni, hogy a zászlóalj Uriv mellett egy bizonyos „éket” védett a Voronyezzsel szembeni fronton. Egy áttörés alkalmával ezt az erdős részt, amely ennek a gyalogsági részlegnek a territóriuma volt, az oroszok elfoglalták. Apám parancsnoki állása egy bizonyos horhosban volt. A harc során comb- és váll-lövést kapott. Katonái megpróbálták sebesült parancsnokukat kimenekíteni, de ő nem hagyta magát és kiabálni kezdett velük: „A rádiót vigyétek, a rádiót! Parancsolom, hogy a rádiót!” És a sebesült tisztfélét az oroszok elvitték, a rocsóra rakták, és átvitték a Donon. Később, amikor a katonák visszafoglalták ezt az erdei részt, ezt a horhost, csak a katonai táskáját találták meg. Benne – a térképek mellett – a nővérem, anyám meg az én fényképem is ott volt. Az utolsó hír ebben a tekintetben az, hogy ott, azaz a Don túlsó oldalán felállított nagy megafonokból éjszakánként hallható volt a propagandaszöveg: „Fogarassy Béla alezredes is üzeni nektek, hogy ne harcoljatok a fasiszták oldalán!”