Talán az első vagy a második napon az Ideiglenes Nemzeti Tanács mellett megalakult a Győri Ifjúsági Bizottság. A városban egy felsőoktatási intézmény volt, méghozzá a Zeneakadémiához tartozó győri konzervatórium. Ebben a Győri Ifjúsági Bizottságban, amelybe engem is beválasztottak, voltunk négyen-öten középiskolás diákok, különböző iskolákból, volt ipari tanuló és voltak fiatal munkások, volt egy konzervatorista srác. Mintha delegáltak volna minket, de nem igazán emlékszem, hogy történt a választás. Talán az osztálytársaim mondták, hogy Miklós, te menj… A városháza épületébe kellett menni, ott alakult meg ez a bizonyos Győri Ifjúsági Bizottság. A vezetője – sajnos nem emlékszem a nevére – egy fiatal, olyan huszonhárom-huszonnégy éves vagongyári mérnök fiú volt. Körülbelül tíz-tizenkét ember vett részt a munkában. Szociológiai összképük: ipari tanulók, fiatal munkások, gimnazisták, szakközépiskolások. Vezetőnk volt a legidősebb közöttünk. 26-27-étől kezdve egészen november 4-ig a bizottság kvázi egy összeomlott közigazgatás bizonyosfajta részfeladatait végezte a Nemzeti Tanács megbízásából.