Egy este, késő este, de hát ősszel korán esteledik, szólnak nekem – már csak páran voltunk bent – hogy egy riporter szeretne velünk beszélni. Úgy emlékszem, ketten mentünk át szemben lévő Rába Hotelbe, akkori nevén Vörös Csillag Szállodába. Akkoriban ez volt „a hotel” Győrben. A Szabad Európa Rádiótól volt ott egy újságíró, interjút akart csinálni. Arra is pontosan emlékszem, hogy egy szép saroklakosztályba mentünk fel. Különleges volt az egész: maga az ember a puha lódenkabátjában, szakállasan, a rádió Magyar Osztályától. Olyan szép mini magnót se láttam még, érdekesek voltak a kis tekercsek, amint azok forogtak. Akkoriban még nem dohányoztam, de a riporterünk illatos, pácolt cigarettát szívott, és engem nagyon megragadott ez az illat. A riportban sok mindent elmeséltem: a kitelepítést, apám sorsát, meg hogy bencés diák vagyok. Mondtam pár mondatot a forradalomról, a hazáról – korabeli fordulatokat, nagy-nagy lelkesedéssel. Anyámnak is mondták Pápán, hogy hallották, Miklós nyilatkozott a Szabad Európában. Tudom, Pozsonyban rögzítették a SZER adásait. Tehát ez egy belügyi archívumban meg kellett hogy legyen. Igaz, nem mondtam semmi különöset, de mégiscsak mint ifjú forradalmár nyilatkoztam a szállodában.