Tovább a szövegrészlethez...
kádári kultúrpolitika

Időközben az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központja – amely a Múzeum utca 3. szám alatti épületben működött – 1965-től megjelenő Új Könyvek című lapjának kezdtem rendszeresen írni. Ez egy könyvtárosoknak szóló, kéthetenként megjelenő, állománygyarapítási periodikum volt, amely egy elég nagyszámú külső munkatársat foglalkoztatott. Engem Fodor András kért fel, hogy írjak recenziókat. Történt pedig, hogy 67 végén az egyik szerkesztőségi kolléga meghalt. Kerestek oda egy új embert. A lapot akkoriban Iszlai Zoltán szerkesztette, és nagyon jó szerkesztői gárdája volt, mind komoly literátor és szakember. Így kerültem 68 márciusában a szerkesztőségbe. Mivel irodalmár elég sok volt, a társadalomtudományi rovat szerkesztője lettem. Én is megszerveztem a magam recenzori gárdáját. Különböző politológiai, közgazdasági könyvekről viszonylag röviden kellett írni. Gyorsan el kellett olvasni a kötetet, és prezentálni a kéthetente történő lapzártára a cikket. Igyekeztünk olyan, ínséges szellemi munkára kényszerített külső munkatársat megnyerni, akiknek ez valamilyen keresetet jelentett. Ezek körében Donáth Ferenc is írt könyvismertetéseket számomra. Rendszeres munkatársunk volt Kenedi János, aki szinte ölszámra vitte el az ismertetendő könyveket, és hozta a gondosan megírt ismertetéseket. Nemcsak én adtam neki munkát, hanem a kollégáim is, úgyhogy Jancsi rengeteget írt. Hiába biztattuk, hogy Jancsi, egyszerűen! Ő mini-esszéket kanyarított, kis miniatűröket.