A hetvenes években két egymást követő munkával el-elvonultam vidékre. Az egyik egy nagyobb szabású Tandori-tanumány volt, nem monográfia, de végül is könyv méretűvé, 150–180 oldalra kerekedett ki. Az egyik hely, ahová örömmel mentem, Sikonda volt. Ebben az alkotóházként működő villaépületben két írói vendégszoba volt, és véletlenszerűen két alkalommal is együtt dolgoztunk Göncz Árpáddal. Ő fordított, én írtam. Nagyon összebarátkoztunk. Részben ott csináltam meg a Tandori-könyvem kéziratát. Hogy miért őt választottam? Ötödik-hatodikig többnyire egy osztályba jártunk, egyfelé is laktunk. Van egy ilyen kis kamaszkori vonzalmi alapja is a dolognak. Amikor első kötetei megjelentek, költészete, az egész mentalitás igen radikálisan hatott rám. Azt gondoltam, valami hallatlanul fontos dolog mutatkozik meg nála. Először az első kötet címadó verséről készítettem egy elemző esszét a végül is elvetélt Eszmélet számára. De továbbra is foglalkoztatott. A vele való elmélyültebb foglalkozásban az hozott fordulatot, hogy a hetvenes évek elején elég rendszeresen eljártam a Kőszeg Ferenc Párizsi utcai lakásán szervezett szemináriumokra. Ez egyfajta korai repülő-egyetem volt, nem annyira politikai, inkább kulturális színezettel. Írók, művészek, humán szakemberek gyűltek össze egy-egy este a szép nagy lakás egyik szobájában, és a földön ülve végighallgattak, megvitattak egy-egy referátumot. Egy alkalommal felvetődött, hogy Tandori nehezebben értelmezhető verseivel kellene valakinek foglalkoznia, főleg az első kötet, a Töredék Hamletnek utolsó ciklusa, a Nyers elemzésével. Igaz, akkor már megjelent az Egy talált tárgy megtisztítása című, még meghökkentőbb, még provokatívabb második kötete is. Elvállaltam a referátum elkészítését és elő is adtam. Maradt bennem azonban többféle hiányérzet is ezzel a dolgozatommal kapcsolatban, és elhatároztam, hogy tovább megyek: szélesebben, alaposabban is szembenézek vele, feldolgozom magamnak azt, amit ebben a költészetben fontosnak látok megvilágítani. Nemcsak esztétikailag érintett ez a költészet – Dezső egész világfelfogása, közelítésmódja, jelent meg rejtélyként és evidenciaként. Ez az a nagyobb munka, amin a csöndes sikondai napokon dolgoztam. Amikor a kéziratot befejezem, legépeltettem három példányban. Mód nem volt a megjelentetésére, de ez a gépirat is nagyon sok olvasóra talált, körbe-körbejárt egy bizonyos szellemi, irodalmi körben. Tandori hozta létre a XX. század utolsó négy évtizedének egyik legnagyobb magyar szellemi, művészeti teljesítményét. A hetvenes években nagyon-nagyon szűk volt azok a köre, akik olvasták őt, de az utóbbi időben úgy veszem észre, hogy ez a kör kitágult, nem is igazán a Kossuth-díj kapcsán. A kilencvenes évek közepén Tandori-kalauz címmel jelent meg a Balassi Kiadónál a róla szóló, a korábbit továbbfejlesztő kötet, melyet azért is szándékosan karcsúra vettem, mert igazában nem a vájt fülű literátor olvasóknak szántam, hanem az átlagembernek.