A Széna téri felkelőcsoport első menetben a környékbeliekből alakult. Később hozzájuk csapódott a pasaréti és a városmajori társaság, aztán a váriak, végül olyanok is, akikről az Isten sem tudja honnan jöttek, csak arra vetődtek és ott maradtak. Így például a pilisszentiváni bányászok is. Elmentünk a Központi Statisztikai Hivatalba, mert Szentiványi Gergely édesanyja ott dolgozott, ott mindjárt belekeveredtünk a dolgokba egy pillanat alatt, mert akkor kezdődött valami munkástanács-ülés. Bementünk és ott rögtön elkapott egy pacák, aki akkor ott ilyen munkástanácsi akárki volt és ismertük is, ott lakott a környéken. Látta, hogy van nálunk fegyver, „ srácok gyertek” – mondta, biztosítani kellene a rendet a munkástanács ülésén.  Aznapra be is lett hívva mindenki. A rendcsinálás abból állt, hogy ez a pacák állt a főbejáratnál, megmondta, hogy kit engedjünk be és kit ne. Nem volt sok, akit nem lehetett beengedni, de idegent senkit nem szabadott. Evvel kezdődött. Utána megkértek, hogy maradjunk ott. Így ragadtunk ott, ez volt az első lépés. Mondták, hogy jó lenne, ha ide egy csapatot össze lehetne tisztességes emberekből szedni, mert hamarosan le fog állni a munka, és hatalmas értékek vannak az épületben. A statisztikások közül azok, akik a munkástanácsot képviselték, már eszükben volt, hogy a Statisztikai Hivatal hihetetlen adatérték, ki tudja, mi lesz, de mindenképpen meg kellene óvni. Így jött az ötlet, hogy maradjunk ott és fel is ajánlották rögtön a földszinten, a bejárat mellett az egyik szobát, hogy próbáljunk ide szervezni egy csoportot.