1960. május elsejéig. 60 tavaszán végig az MZ-n voltam, magánzárkában, a külön épületben. Ez a magánzárka majdnem ugyanakkora helyiség, mint a mi hálószobánk, 2 és fél méter széles és olyan 3 és fél–4 méter hosszú. Ebben a magánzárkában volt, mikor megérkeztem, két vaságy. Először egyedül voltam, akkor jött egy hullám, ketten lettünk, akkor jött egy másik hullám és már négyen lettünk az eredetileg egy embernyi helyre. Akkor elvitték a vaságyakat és már csak négy matrac maradt, amit nem is lehetett tisztességesen letenni a földre. Közvetlenül az éhségsztrájk előtt az a hír terjedt el, hogy 1960. április 4-re kihirdetik az amnesztiát. Azonban akkor bejött a kubai válság és elvágták az egészet. Éppen ezért az éhségsztrájk előtt, 60 februárjától fellazulás volt érezhető, hirtelen „kedves emberek” lettünk, majdnem rab urak, mint amilyenek lettünk aztán 63-ban ugyanebben az időszakban. 1960-ban április 4-re már mindenki az amnesztiáról beszélt, majdnem ugyanazt a konstrukciót tudtuk mi bent, ami aztán 63-ban szóról szóra bejött.