Tovább a szövegrészlethez...
hivatás - foglalkozás

Amikor kiszabadultam, megkeresett az erdészeti szakma három vezető erdőmérnöke, akikre az volt a jellemző, hogy úgynevezett Moszkvában végzettettek voltak, akkor már a legjobb káderek, hogy menjek az erdészeti szakmába dolgozni. Végül is az Erdészeti Tudományos Intézet mellett döntöttem, ahol akkor Balassa István volt az elnök, mint miniszterhelyettes. Balassa apámnak közvetlen kollégája volt Budapesten az Országos Rendőr-főkapitányságon a 47–48–49-es években, és ő is ült, azt hiszem, a Rajk-perben néhány évet. Tudom, hogy általában gátolták a börtönviselteket, de nekem ellenkező a tapasztalatom. Én, akiket a környezetemben ismertem, mindenkit hagytak a saját területén elhelyezkedni. Nem vezető állásban, nem nagy pénzért, de adtak lehetőséget, hogy a szakmai vonalba valahol alacsonyan, de visszakapaszkodjon az ember. 63-ban én ezt tapasztaltam. Később kisült, Balassának én nagyon sokat köszönhetek, de mindenki, minden volt politikai elítélt, aki az erdészethez került, mert nagyon sokat felszívott az 56-osok közül. Az erdészet egy külön világ, ott abban a pillanatban, ha oda került valaki, már senki meg nem kérdezte, mi történt vele, csak a szakma számított. Ez egy ilyen szakma, zárt szakma, egy teljesen más világ.