Tovább a szövegrészlethez...
középiskola

A Vedres István Építőipari Technikum rettenetesen jó iskola volt, mind emberileg, mind szakmailag. Amit én a szakmámból tudok, az mind abból van, amit ott tanultam a középiskolában. És a tanárok a felsőfokú technikumi oktatókhoz képest az égben voltak. Nagyon sok magasabban kvalifikált ember tanított ott, tehát például építészettörténetet vagy művészettörténetet olyan ember tanított, aki azelőtt egyetemen tanított. A matematikát egy nagy matematikus tanította, aki kiváló pedagógus volt mindemellett. Az osztályfőnöknő, aki magyart meg irodalmat tanított, az is egészen varázslatos nő volt. Persze, volt egy-kettő nagyon rossz is, például az orosztanár, azon túl, hogy milyen ember volt, gyorstalpalón lett belőle orosztanár. A tornatanár meg abban az időben mindenütt a tanári kar legalja volt. A műhelyoktatók, akik kőművesek, ácsok meg egyebek voltak, azok is egészen kiváló öregurak voltak. Én ott tanultam meg a szakmát. Ez egy építőipari technikum volt, és teljesen egyedülálló módon tizenhárman továbbtanultunk az osztályból, ami nagyon ritka volt. Szinte azt kell mondjam, hogy nincs is negatív élményem, csak nagyon jó élményem. Mindjárt jó élménnyel kezdődött. Mert az általános iskolai ballagásra csináltattak nekem egy öltönyt, amit nyilván nagyon utáltam, mert egy tizenéves gyerek a sötét öltönyt, ami még a tetejében sötétkék is, nagyon utálja. Ámde tizennégy centit nőttem azon a nyáron. És amikor föl kellett volna venni az öltönyt, az bizony nem volt rám sehol se alkalmas. Ezért a csíkos csöves nadrágban mentem évnyitóra 1963-ban. Ez nagyon jót tett nekem, mert mindenki megnézett. Akkor még nem volt hosszú hajam. Hatvanas évek, Elvis Presley, nyeles fésű, hátradobott zakó, egy elszabadult tincs elöl középen, bele a homlokba, hátrafésült haj. Tehát pontosan úgy néztem ki, ahogy kell. És amikor először fölmerült az osztálytitkári pozíció, jelentkeztem rá, és azonnal megválasztottak. Mert én voltam a legnagyobb, fölnéztek rám, és mindenki egyetértett, hogy én legyek az osztályvezető. Hogy mit csináltam? Kirándulásokat és mindenféle mást szerveztem. Ez igazából nulla politikai tartalmú, érdekvédelmi pozíció volt. És ha nagy volt a balhé, akkor engem hívtak le az igazgatóhoz. A kollégiumban egy nagyon jó brancs volt. Nagyon sok gyerek lakott a kollégiumban, ami szintén jó volt. Az egész Alföldről mindenhonnan voltak osztálytársak. Eleve kevés lány volt. Három párhuzamos osztály volt, és csak az A-ban volt néhány lány. És a kollégiumból mindig kiloptuk a srácokat. Leereszkedtek a futószőnyegen az ablakból, és mentünk kocsmázni. Meg akkor jártam evezni. Az osztályban volt két fiú, akik már évek óta kajakoztak. Az egyik válogatott is volt. És az osztályban volt egy négytagú brancs, amelyikben én is benne voltam, és akkor én is elmentem velük kajakozni. Belőlem már nem lett semmi, mert tizenöt évesen ezt nem lehet elkezdeni. Miután állandóan a vízitelepen lógtam, elküldtek segédedzői tanfolyamra. Úgyhogy kajak-segédedző lettem, és a kicsikkel én edzettem. Ez nagyon komoly pozíció volt, mert mehettem a motorcsónakkal.