Tovább a szövegrészlethez...
Trianon

A szüleim Enyeden ismerkedtek össze, de nem együtt jöttek ki. Édesapám tisztviselő volt a pénzügynél, és még Trianon előtt átkerült Budapestre. Az édesanyám ott maradt, de miután a románok bevonultak, jött Trianon, Erdély elkerült, ő is átjött Budapestre, és itt házasodtak össze. Édesanyám Enyedről menekült, mert belekeveredett valamiféle izgatási ügybe. Ahogy mondta, románellenes verseket, iratokat terjesztett. Elkapták, de mielőtt még meghozták volna az ítéletet, nagyapám kimenekítette. Egy ismerős családdal együtt jött át. A nagyapám nem bízta a levegőre a lányát, berámolt neki a vagonba két- vagy majdnem háromszobányi bútort, stafírungot és egy zongorát. Lakásuk nem volt, vagonlakók lettek, mint sok más menekült. Azt a vagont, amelyikkel jöttek, a Gyáli úton, a postai telepen félreállították, és ott kezdték az életüket. Az édesanyám nővére szintén vagonlakó volt a Gyáli úton. Nagyon sokan éltek ott, aztán kezdtek felszívódni ide, oda, ahogy sikerült lakást találni. A szüleim úgy voltak ezzel a kivándorlással vagy kitelepüléssel, hogy nem sokat beszéltek róla. Bennünket sem úgy neveltek, hogy jajongani kell Trianon miatt, nem beszéltek róla túl sokat, se regényesen, se sírva. Úgy gondolom, tudomásul vették, hogy így van, ez lett, és kész.