Tovább a szövegrészlethez...
szerelem - társkapcsolat

Azt mondom, hogy menyasszony lettem, ez olyan furcsa kifejezés így. Előzménye nem sok volt. Emlékszem, jöttem haza a munka után, és ott ült, anyával beszélgetett egy sárospataki távoli rokon fiú, Török Zoltán, aki éppen akkor tette le a bírói vizsga első felét, és följött Pestre megünnepelni. Pár évvel korábban, amikor még kisiskolás voltam, Pesten tanult egy ideig, és járt hozzánk kártyázni a Váci utcába, mi meg ott hülyéskedtünk körülöttük. De hát egy unokatestvér, felnőtt fiú, kilenc évvel idősebb, mint én, szóval semmi közünk nem volt egymáshoz. Viszont, amikor 41-ben összeakadtunk, ő túl volt egy szakításon, azért is jött föl Pestre, hogy majd itt szórakozni fog. A nagynénénk – mert azt még el kell majd mondjam, hogy mi másodfokú unokatestvérek vagyunk –, akinél lakott, elhatározta, hogy bennünket össze kell házasítani, és beajánlott minket egymásnak. Ő visszament, elkezdtünk levelezni, majd amikor letette a bírói vizsgát, sötétbe öltözött, és „Kálmán bátyámtól” megkérte a kezemet egészen régimódiasan. Így lettem én menyasszony. Miután nekem is megvolt a magam érzelmi baja, kicsit mind a ketten menekültünk, így lett ebből házasság. 1942. szeptember 5-én házasodtunk össze. Az esküvőnk előtti estére összehívtuk a rokonságot búcsúestre, mert az esküvő után elmentem lakni Beregszászba. Azon az estén éjfél körül volt az első bombázás Budapesten. Akkor találták el Zilahy Lajos villáját és a városmajori templom toronyrészét. A mi esküvőnk a Margit körúton, a ferenceseknél volt, és úgy zajlott, hogy az emberek közben arról beszélgettek, ki látta már a krátert, amit ez a bombázás csinált a Városmajorban. Utána három vagy négy napra Balatonföldvárra utaztunk, oda tudott apa beutalót vagy alkalmat szerezni, és mikor jöttünk visszafelé, a vonat leállt Nagytéténynél. Este volt már, sötét, aztán nagyon világos lett az egész égbolt, bombáztak megint. A földön fekve vártuk, hogy elmenjen a sztálinorgona-sor, így értünk haza Budapestre. Apám aztán igyekezett gyorsan fölrakni minket az első vonatra, hogy elkerüljünk a bombázás központjából, és elmentünk Beregszászba.