Egyszer hazajött délben az uram, gyorsan kért ebédet, merthogy az ilosvai értelmiség vadászatra indul, partizánvadászatra, a kisvonat külön megáll az egyik állomásnál, őket ott fölveszi. Vittek magukkal ókori fegyvereket, amiket a raktárban találtak. Szóval ma nevetséges az egész, de akkor olyan ijesztő volt, hogy mit akar ez a sok civil, aki életében talán a behívásos rövid idejű katonaságon túl soha nem katonáskodott. De hát fölszálltak a vonatra. Szerintem megrendezett volt, mert így üvöltve nem megy az ember partizánvadászatra. Ott álltam az ablaknál – már sötétedett –, vajon hol járnak, és akkor Anna azt mondta nekem: Tekintetes asszony, nem kell félni! A partizánok nem ott vannak, ahol keresik őket. Ő tudta. Lehet, hogy beépített emberük volt.