Tovább a szövegrészlethez...
második világháború

A régi pincékből csináltak óvóhelyet. Gyöngyvér a pincében lett egyéves. Ott voltunk hat hétig, és vártuk a sorsot. Aztán az óvóhelyen sok mindenkiről kiderült, hogy nem olyan, amilyennek hittük. Hogy csak egy jelenetet említsek, amikor leköltözött oda a ház, akkor mindenki levitte az ennivalóját, amit begyűjtött az ostromra. Egy pincerészbe összerakták a zsák liszteket és az egyéb főzni valókat. Egy konyhát is csináltak, az egyik asszony vállalta, hogy ő lesz a szakácsné, ő osztott be mindent, így kosztoltunk. Az egyik nap a házparancsnok odajött hozzám, hogy a mi lisztünk elfogyott, másnaptól nem kapunk kenyeret. De addigra már én se voltam olyan gyáva, nekitámadtam, honnan veszi, hogy éppen a miénk fogyott el, így aztán továbbra is jutott nekünk kenyér. Más meg szinte ismeretlenül segített. Gyöngyvéren kívül volt még egy hasonló korú gyerek az óvóhelyen, egymás mellett állt a kocsijuk, és úgy ültünk hat hétig. Amikor elfogyott a cukrunk, a másik kisgyerek anyja, Szabó Anci, akit alig ismertem, az ostrom előtt költözött a házba, mindennap adott egy szem kockacukrot Gyöngyvérnek, ami életmentő volt. Elapadt a tejem, amíg tartott a krumpli, azt adtunk Gyöngyvérnek, de attól nem lett erős, csak sovány kisgyerek. Nagyon hideg tél volt, a hóból behoztunk egy-egy vödörrel, hogy olvadjon föl, és akkor megmostuk az arcát meg a fenekét. A piszokban begennyedt a szeme. A szomszéd házban lakó orvos végigjárta a pincéket, és megnyugtatott, ha kikerül onnan, minden rendbe fog jönni Az ostrom alatt egyszer Apa éppen felment egy második emeleti lakásba, amikor találatot kapott a ház, és rászakadt a törmelék. Nagyon csúnyán megsebesült. Az egyik szeme kifolyt, a két füle leszakadt. Szóval nagyon keményen megsérült. Két kedves és készséges fiatalember vállalta, hogy beviszi az Irgalmas Kórházba, és ott a sötétben, gyertya mellett összevarrta egy orvos. Nagyon kérte, hogy ne üvöltsön fájdalmában, mert akkor az a sok beteg szintén elkezd jajgatni, szenvedje végig, mert semmiféle érzéstelenítőt nem tud adni neki. Végigcsinálta.  Később rendbe hozták a szemét, műszemet kapott, és még dolgozott a Pénzügyi Igazgatóságon, a Pestvidékinél. Akkor oda osztották be, mint nagyon sok hasonlóan degradált emberüket, de ez csak addig tartott, amíg valóban megváltozott a helyzet. Hamar meghalt az édesapám, 1950-ben, így nem kellett méltatlan körülmények között, mellőzötten élnie.