A Kútvölgyiben szültem a fiamat, Árpádot, ahogy Gyöngyvért is. Akkor, 44 januárjában új, kiváló és elit kórháznak számított. Gyöngyvér volt a második gyerek, aki ott született. Az elsőt Toldy Piroskának hívták. Tőlem azt kérte a kórház vezetősége, ha fiú születik, Miklós legyen, merthogy az intézmény neve Horthy Miklós Gyógyintézet. Én mondtam, hogy nekem lányom lesz. Megszületett, a nővérke közölte, hogy leány, mondtam, hogy igen, tudom, Gyöngyvér a neve. Hát ő nem ismerte ezt a nevet, azt hihette, hogy a Györgynek valamilyen változata, és csak ismételgette, hogy de leány, de lány. Végül beírták a Gyöngyvért. Abban az időben az orvos és a nővérek azt se tudták, hogyan ugráljanak a betegek körül. 1946-ban, amikor Árpád született, a kórházat már nem Horthy Miklós Gyógyintézetnek hívták. Ekkor már tele volt a folyosó szülő nővel, azt se tudta a személyzet, hogyan futkorásszon. Két évvel korábban sem tudták, csak más előjellel, addigra nagyon megváltoztak a körülmények. A fiam nagyon sovány kisgyerek lett. Nem is csoda, hisz a legfőbb ennivalónk az uborka volt, meg a kenyér, csoda, hogy élve maradt, ő is meg én is. Nyáron a terhességünkre való tekintettel kaptunk paradicsomot. Úgy előttem van, hogy a Moszkva téren állunk sorban, csupa nagy hasú nő. A terhes asszonyok kaptak tejet is jegyre, és a gyerekeknek is adtak, azt hiszem, féléves kortól, mert nyilván addig szoptak.