Anyámról az maradt meg leginkább, hogy nagyon jó szervező, beosztó volt. Ez már inkább a háború utáni világban volt lényeges. Hogy hol lehet vajat kapni, hol lehet húst kapni, hol lehet ezt, hol lehet azt. Mikor kell időben odamenni, hogy ne legyen üres az üzlet? Még a 45–46-os években is, ha kapott egy receptet, hogy hogyan lehet sárgarépával, melasszal mézeskalácsos süteményt készíteni, ő megcsinálta. Ezekben nagyon ügyes volt, és ezeken keresztül mutatta meg, hogy ő nagyon is törődik velünk. Apám mindig dicsérte, hogy milyen sokrétű, milyen beosztó, és milyen leleményes, hogy mindent megtalál.