Tovább a szövegrészlethez...
kitelepítés - bebörtönzés

1946 tele volt, amikor a gépipari komplexumba kerültem néhány hónapra. Itt civilek is dolgoztak, tudtunk velük értekezni. Tapasztalhattuk az ő óriási nyomorukat, és hogy mi az a normarendszer, hogy hogyan kell vele visszaélni. És főként tapasztalhattuk azt, hogyan oszlik meg az új osztály. Akkor még nem volt ismert az Új osztály című tanulmány, amely egy neves kommunistának, Gyilasznak az irománya volt, azt hiszem, 57-ben jelent meg. De mi már ott eredetiben tapasztalhattuk az új osztályt: az üzemi étkezde körülbelül úgy oszlott meg, hogy volt külön étkezde a tisztviselői társaságnak, aztán külön étkezde a fizikai munkásoknak, és egy egészen külön étkezde a vezetőségnek, a nacsalsztvónak. És persze jobb ételt kaptak. Óriási volt a különbség a különböző társadalmi rétegek között. A legnyomorultabbak és kizsákmányoltabbak voltak az élre helyezett munkások, és a legkiemelkedőbb réteg volt az úgynevezett vezetőség, ami már a tiszteknél is mondjuk alezredestől kezdődött. Davaj-sapkának hívtuk azt a prémes sapkát, ami télen viseletes náluk, ők ezt a prémes sapkát a vállal párhuzamosan tették a fejükre, míg az alacsonyabb rendfokozatúak a vállra merőlegesen helyezték föl a fejükre ezt a sapkát, ez volt a megkülönböztetés. És ezek a vezetők tulajdonukként rendelkeztek az összes állami tulajdonba vett javakkal, szabadon rendelkeztek vele, birtokolták. Egyedül a tulajdonjoguk nem volt bejegyezve. Ott tapasztalhattam, hogy milyen hihetetlen mértékben uralkodik a vezető réteg az egyszerű embereken.