Visszatérve a bátyámra. Ő nem költözhetett fel Budapestre. Dunaharasztin lakott, egy ismerős család fogadta be, a pincébe raktuk a bútorokat. Ott volt egészen az 1956-os szabadságharcunkig, aztán kiment Svédországba. 56-ban vöröskeresztes szállításokat végzett, meg később a gyárból is keresték. Félt itt maradni. Ő hivatásos katonatiszt volt. Nem végezhetett felsőfokú tanulmányokat, mert az ötvenes években az úgynevezett horthysta katonatiszt jelző nagyjából elég volt ahhoz, hogy minden ilyesmit megakadályozzon. Ő még ráadásul osztályidegennek is számított. Ő a Ludovikát végezte, 1943-ban avatták huszárnaggyá. 1986-ban egy hónapos turista útlevelet kértem Nyugatra, és ezt meg is kaptam. És akkor többek között meglátogattam a bátyámat Svédországba, sőt tartottam ott előadást is. Ő 1991-ben jött először haza. Csak a felesége és a gyerekek jöttek ide, apámat meg a feleségemet meglátogatni.