Tovább a szövegrészlethez...
politizált privátszféra

Sztálin halálakor a főnököm is alkalmazkodott a rendszer diktálta előírásokhoz. Amikor Moszkvában zajlott a temetés, Magyarországon is leállt az élet egy percre, szóltak a dudák, megálltak a villamosok, csengettek, és minden munkahelyen össze kellett gyűlni egy kis áhítatra, Sztálin elvtárs emlékének hódolva. Nálunk is. Nem tettem semmit a rendszerrel szemben, igaz, nem is strapáltam magam az érdekében. Azokban az években is voltak békés napok, órák, nem éltünk állandóan abban a tudatban, hogy szörnyű despotizmus nyomása alatt állunk.