Édesapám, miután hazajött a frontról, alkalmi munkákból élt, majd vagongyári munkás lett, rendes munkája mellett azonban nagy tételben cipőket csinált. Szorgalma eredményeképp 25-ben már egy kis családi házat tudott építeni Győr-Újvárosban, a „laposi részen", egy egyszerű helyen, de mégiscsak családi ház volt. Apám a 19-es kommün alatt vöröskatona volt, azonban nem tényleges frontszolgálatos: a keresztapámmal együtt Dunaszegen orosz hadifoglyokat őriztek. Azért lett vöröskatona, mert az is egy megélhetési forma volt. Mint volt szakaszvezetőt szívesen fogadták, és fizetést is adtak. Anyám akkor már nem volt állásban, apámnak mindenképpen szüksége volt rá, hogy a családot valahogy eltartsa. Később, mikor a Horthy-rendszerben rendőrnek jelentkezett, először fölvették, de mikor megtudták, hogy vöröskatona volt, azonnal elbocsátották.