45-ben édesanyám azért is járt le rendszeresen, hogy ismerősöknek, rokonoknak pénzért hozzon élelmiszert meg olyan dolgokat, amit Pesten nem lehetett beszerezni. Ugye ott volt a négy lány, akiket nevelni kellett, szükség volt a pénzre. Papám nem volt otthon, Zsuzsanna elment a zsámbéki zárdába, nagymamámnak a szívével voltak bajok, be kellett feküdnie a Bakáts téri kórházba. Borbálát fölvették Zsámbékra a tanítónőképző gyakorló iskolájába. Mária és én a Sacré Coeurbe jártunk, de a hétvégén, mivel egyedül voltunk, fogtuk magunkat, fölültünk a vonatra, elmentünk Herceghalomig, onnan gyalog Zsámbékra. Mindig lestük, hátha jön arra más is, mert az még nagyon oroszos világ volt, féltünk egyedül az úton.