Én 48 végén kerültem haza hadifogságból, és 49-ben Komáromban voltam mint kulák, hisz még fogság idején kulákká váltam, mert édesanyám birtokait én örököltem. Kezembe akadt otthon egy röplap, amelyen édesapám bejelentette valamikor 46-ban, 47-ben, hogy leköszön a Független Kisgazdapártban betöltött funkciójáról és tisztségéről, mivel a párt letért arról az útról, amit Gaál Gaszton és Eckhardt Tibor jelölt ki számára, és egyre inkább Moszkva hatáskörébe tartozik, és egyre inkább kiszolgálja Moszkva érdekeit. Én nem éltem át azokat az eseményeket, de édesapám elmondta, hogy lehetett volna keményebben és jobban védeni az érdekeinket Moszkvával szemben. És a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál is határozottabban kellett volna föllépni annak idején, mint ahogy boldog emlékű Mindszenty herceprímásunk is megpróbálta. Sajnos a politikai körök erre nem voltak hajlandók.
A családom négy tagból állt: édesanyám, édesapám, a bátyám és én. Édesanyám 1945-ben meghalt. Édesapám a Független Kisgazdapártnak volt a vármegyei elnöke, és ő, amikor a 45-ös választások voltak, akkor ment segíteni a különböző választási kampányokban, és édesanyám egyedül volt otthon. Két bejárat volt a házban, egyik fölülről a park felől, a másik alulról, a gazdasági épületek felől, és mind a kettő be volt zárva. Be akartak törni hozzá az oroszok, nem tudom, hogy és mint, állítólag nem agyonlőtték, csak megijedt a betörés folytán, és meghalt. Másnap reggel holtan találták őt. Tehát ő tulajdonképpen a megszállók áldozata. Édesapám aztán 1947-ben, amikor látta, hogy a Független Kisgazdapártot egyre jobban befolyásolja a megszálló hatalom, és egyre kevésbé tud fellépni alapvető érdekeink védelmében, lemondott a párttisztségeiről egy nyilatkozatban, amelyben kifejtette, hogy mivel a Független Kisgazdapárt letért arról az útról, amelyet Gaál Gaszton és Eckhardt Tibor jelölt ki számára, és miután egyre jobban befolyása alá került a Moszkvát kiszolgáló érdekeknek, ezért ő tovább nem foglalkozik ezekkel.