Tovább a szövegrészlethez...
újrakezdés - újjáépítés

Lezajlott az 1945-ös választás, óriási kisgazdapárti győzelemmel. Csak az kellett, hogy bekövetkezzék a pénz stabilizációja, vagyis értelme legyen termelni és piacra vinni. 1946 augusztusában jó értéke volt az induló forintnak. Minthogy volt mit eladni érte, elég hamar elkezdődött egy kis gyarapodás.

újrakezdés - újjáépítés

Amikor 1944 őszén megalakult a szovjet parancsnokság, viszonylagos nyugalom kezdődött a faluban. Esténként tüzeltünk a spharheltban, kinyitottuk az ajtaját, az adta a világosságot, összeült a társaság. Latolgatások kezdődnek, sopánkodások és sóhajtozások a távol lévők miatt, hiszen nagyon sok férfi hiányzott akkor a faluból. Bántani már nem bántott senki bennünket, sőt azt is jól fogadtuk, ha időnként beszállásoltak hozzánk a frontról pihenésre hátraküldött szovjet katonákat. Majd jöttek hírek, hogy megalakul a helyi kommunista párt, aztán jött egy hír arról, hogy kisgazdapárt is lesz.

újrakezdés - újjáépítés

1945 tavaszán történt a földosztás. Nagyon sok kiosztható föld volt, a Weinckheim-uradalomnak akkor már csak körülbelül 16 ezer katasztrális holdja volt, de voltak kisebb, öt-hatszáz holdas, felosztható birtokok is, amelyek tulajdonosai nem dicsekedhettek valamilyen ellenállási érdemmel. A teljes Weinckheim-uradalmat felosztották. Megalakult a földigénylő bizottság, amely kizárólag helyi tagokból állt, a helyi kommunistákon kívül a kisgazdák is képviseltették magukat, s egy parasztpárti meg egy szocdem párti is volt ebben a bizottságban. Állandó veszekedés folyt, de nagyjából rendben lezajlott az egész, méghozzá olyan korán, hogy még maradt idő a tavaszi szántásra és vetésre is. Differenciáltan kaptak, két holdtól tíz holdig. A kézi szerszámon kívül az uradalomtól semmit nem lehetett elhozni, a föld mégis fel volt szántva, mire vetni kellett. A hadifogságban lévőkre is gondoltak, a feleség itt volt helyette és ő kapott. Mindenki, aki igénylő volt, földhöz jutott.