Jött a rendszerváltás Magyarországon. Ugye Nyugaton hamarabb fújnak a szelek. Gorbacsov és Reagan reykjavíki találkozója után a Nyugat már sejtette, hogy itt gyökeres változások lesznek. És volt néhány ismerősöm, barátom, akik akkor kezdtek sűrűbben járni Magyarországra, pontosan azért, hogy ezt a változást valamilyen módon közelebbről támogassák, vagy netán részt vegyenek benne. Ötvenhatosokra gondolok. Az 56 utániak, én úgy vettem észre, nem igazán törődtek azzal, mi fog itt történni. De az is igaz, hogy Magyarországon még 85-ben se hitte volna senki, hogy három-négy éven belül gyökeres változás lesz.
Nagy Imréék újratemetésén már a Martinovics Szabadkőműves Páhollyal jelentünk meg, csoportosan. Márton László, az akkori főmester szervezte meg, és vezetett egy csoportot, akik részt vettek a forradalomban, úgyhogy ők elsősorban személyes kegyeletből jöttek. Azt azért hadd tegyem hozzá, hogy hirtelen ebben a diaszpórában is nagyon sokan akadtak, akik hatalmas nagy szabadságharcosok voltak Magyarországon, de mindeddig nem igazán hangoztatták. Mint ahogy a rendszerváltás után is nagyon sokan verték a mellüket, hogy ők olyan ellenállók és ellenzékiek voltak, hogy csuhaj! Ami persze szintén nem igaz.
Én nagy reményeket tápláltam azzal kapcsolatban, hogy itt valóban meg fog változni valami. Európai polgári demokrácia lesz. De nagyon gyorsan rájöttem, hogy nem! Itt generációknak kell változni ahhoz, hogy mentalitásban utolérjék Nyugatot. Nem gazdaságilag! Az egy dolog. Valaki megfogalmazta már előttem is, hogy egy ilyen rendszerváltáshoz, ha jól tudom, hat hónap kell. Ahhoz, hogy a gazdasági rendszer helyreálljon, hat év, de ahhoz, hogy emberileg is átváltozzon: hatvan év. És ami nagyon meglepett, hogy gazdaságilag semmivel sem lett jobb a helyzet. Sőt rosszabb, ahogy azt tapasztaltuk. Az emberek mentalitása felborult. Kende Péter fogalmazta meg nagyon jól, hogy amorális világ született, ami nem immorális volt, hanem annál rosszabb. Amorális, mert nem voltak erkölcsi kapaszkodók, támpontok, amelyekbe az ember fogódzkodhatott volna. Korábban ugye meghatározott szabályok voltak, voltak tabuk, de egyik pillanatról a másikra azt mondták, hogy kérem szépen, vége a kötelező marxista-leninista ideológiának, amit szinte vallásos hódolattal követett az ország apraja-nagyja.