Tovább a szövegrészlethez...
egyetem - felsőoktatás

Beiratkoztam a Sorbonne-ra, de ösztöndíjat nem adtak. Mondták, hogy majd az első félévi vizsgák után. Addig meg boldoguljak, ahogy tudok. Aztán kiderült, hogy ha annak idején a nagybátyám nem vállal értem garanciát, hanem kizárólag a francia állam segélyét kérem, akkor majdnem ugyanolyan segélyben részesülhettem volna, mint Svédországban. Vagyis egy éven keresztül a nyelvet tanulva, kollégiumban, ösztöndíjjal, majd pedig gyakorlatilag akármelyik felsőoktatási intézményben ösztöndíjjal. De ezt én már elpuskáztam. Borzasztóan odavoltam. Maradt a munka, esténként bejáram a nyelvtanfolyamra és mentem zongorázni. Mígnem egy ismerősöm révén bekerültem egy filmfőiskolára, a Conservatoire Libre du Cinema Français –ra ami inkább posztgraduális képzést adott, és két év után mondjuk rendezőasszisztens lehetett valaki. Esti oktatás volt, hetente négyszer, hétvégén pedig a forgatásokon ott lehetett lenni. És fizetős volt. Kezdtem korán reggel a szemüvegcsiszolással, aztán este a tanfolyam, éjfél után föl a Montmartre-ra, és ott zongora. Az első metróval haza. Akkor még lezuhanyoztam, fölöltöztem, aztán mentem vissza szemüveget csiszolni. És bírtam, mert azt mondtam, hogy enyém a világ!