Tovább a szövegrészlethez...
katonai szolgálat

Az egyetemen jó kapcsolatom volt minden tanárral, végzés után ott maradtam tanársegédnek. Másodéves koromban el akartak vinni hadmérnöknek, nehezen, de megúsztam. Akkor szervezték meg Budapesten a Hadmérnöki Kart, toborozták a tagokat, mert kevesen akartak katonának menni. Nem szerettük a katonaságot. Minden nyáron behívtak egy-egy hónapra, és megutáltuk, mert kitoltak velünk, kínoztak, mondhatom, kínzás volt, amit csináltak. Jöttek agitálni, és kérdezték, mi lennék, ha egyáltalán meg tudnának agitálni. Mondtam, hogy repülőmérnök. Semmi akadálya, mondták, repülőmérnöknek visszük. Aztán meg nem győztem kitérni előle, hogy annak se, végül nagy nehezen megúsztam. A Hadmérnöki Karról a repülősöket kivitték a Szovjetunióba, mert Magyarországon nem volt repülőgépipar. A katonaruhát nem szerettem, isten őrizz tőle. Amint elvégeztük a négy évet – mi voltunk az utolsó négyévesek, utánunk már ötéves volt az egyetem –, mindenkit elvittek tiszti tanfolyamra. Szerencsére nekem sikerült megúsznom, mert azt mondtam, beteg vagyok, meg nem bírok vért látni, elájulok tőle, és felmentettek.