Tovább a szövegrészlethez...
életmód

A szüleim kint Alsósimán éltek, mert a nagyapám Nyíregyházán tartózkodott, hiszen el volt foglalva a képviselőséggel, presbiter volt, szóval neki nagyon sok funkciója volt. Édesapám foglalkozott a földdel, az állatokkal.

életmód

Alsósimáról két okból kellett eljönnünk 1952-ben. Egyrészt az államosítás miatt. Akkor – mint már mondtam – minden nélkül maradtunk. De azért is el kellett jönnünk onnan, mert édesanyámnak kificamodott a bokája, és nem törődött a lábával, és a csontok csuszorálódtak egymáshoz, és ebből kapott ő egy szarkómát, ami olyan két-három év múlva alakult ki nála. Annyira fájt a lába, hogy körülbelül egy évig kínlódott vele, hiába mondta édesapám, hogy menjen orvoshoz, nem ért rá. Ugye, ott volt a három gyerek, ott volt a föld, az állatok, és nem foglalkozott magával. És akkor mentünk már be Nyíregyházára lakni, amikor már végképp nem tudta ellátni a dolgokat. Laktunk a nagyapámnak a sufnijában, annak a háznak a sufnijában, amelyiknek az előszobájában ők laktak. Emlékszem, zuhogott az eső, és nagyon féltünk, hogy beázunk, és fáztunk. Laktunk még egy távoli rokonnak az egyik szobájában egy darabig. Tudom, hogy valameddig béreltünk egy szoba-konyhás lakást a nyíregyházi kórház környékén. Míg végül legeslegutoljára, ahol együtt lakott a család az Nyíregyházán az Iskola utca 5. szám alatt volt. Az ott van az evangélikus templomtól nem messze. Amikor bekerültünk Nyíregyházára, akkor én először a református templom mellett levő iskolába jártam két évig. Közben – még nem fejeztem be a negyedik osztályt – édesanyámnak már annyira fájt a lába, hogy még ülve se tudta ellátni a családi dolgokat. Emlékszem rá, hogy úgy söpörte össze a konyhát, hogy ült a széken és mindig arrább tette, annyira fájt már a lába. És amikor először elment orvoshoz anyukám, akkor azt mondták, hogy talán megmenthetik úgy, hogy le kell vágni a lábát a bokájától. De ő – fiatalasszony lévén – nem engedte. És hát megműtötték abban reménykedve, hogy hátha a műtét sikerül, de sajnos nem sikerült. Tovább romlott az állapota. Akkor már azt mondták, hogy térdig kellene levágni a lábát, akkor meg fog menekülni. Azt se engedte. Végül már annyira fájt a lába, hogy nem tudott minket ellátni, és akkor, 56 elején visszaköltözködött anyukám a szüleihez Kálmánházára, és magával vitte az öcsémet és a húgomat. Mert ők túl kicsik voltak még. Édesapám pediglen járta a határt, de én komoly kislány voltam, és Nyíregyházán maradtam, hogy be tudjam fejezni a negyedik osztályt. És a nyári szünetben kimentem a nagymamámékhoz.