Tovább a szövegrészlethez...
Trianon

A szüleim Enyeden ismerkedtek össze, de nem együtt jöttek ki. Édesapám tisztviselő volt a pénzügynél, és még Trianon előtt átkerült Budapestre. Az édesanyám ott maradt, de miután a románok bevonultak, jött Trianon, Erdély elkerült, ő is átjött Budapestre, és itt házasodtak össze. Édesanyám Enyedről menekült, mert belekeveredett valamiféle izgatási ügybe. Ahogy mondta, románellenes verseket, iratokat terjesztett. Elkapták, de mielőtt még meghozták volna az ítéletet, nagyapám kimenekítette. Egy ismerős családdal együtt jött át. A nagyapám nem bízta a levegőre a lányát, berámolt neki a vagonba két- vagy majdnem háromszobányi bútort, stafírungot és egy zongorát. Lakásuk nem volt, vagonlakók lettek, mint sok más menekült. Azt a vagont, amelyikkel jöttek, a Gyáli úton, a postai telepen félreállították, és ott kezdték az életüket. Az édesanyám nővére szintén vagonlakó volt a Gyáli úton. Nagyon sokan éltek ott, aztán kezdtek felszívódni ide, oda, ahogy sikerült lakást találni. A szüleim úgy voltak ezzel a kivándorlással vagy kitelepüléssel, hogy nem sokat beszéltek róla. Bennünket sem úgy neveltek, hogy jajongani kell Trianon miatt, nem beszéltek róla túl sokat, se regényesen, se sírva. Úgy gondolom, tudomásul vették, hogy így van, ez lett, és kész.

Trianon

A szüleim baráti köre is zárt volt. Akárkire gondolok, akikkel összejártak, mind erdélyiek voltak, és a legtöbb ugyanabban a hivatalban dolgozott, ahol apa, tehát a Pénzügy köréből került ki. És ezeknek a pénzügyeseknek ugyanúgy emelkedett a beosztásuk. Később elgondolkodtam, hogyan lett az apám olyan hamar pénzügyi miniszteri tanácsos, méltóságos úr itteni gyökerek, rokoni kapcsolatok nélkül. A Vám- és Pénzügyőrség múzeumából egy kutató magyarázta meg nekünk jóval később, már a kilencvenes évek második felében, hogy a vámosoknál mint félkatonai szervezetnél kiszemelték – nyilván a szellemi képességeik vagy a viselkedésük, de leginkább a származásuk alapján –, hogy kik lesznek majd vezető tisztviselők, ha visszatér az a terület, ahonnan jöttek, és ahova át lehet majd helyezni őket. Akkor nagyon meglepődtem, de elkezdtem gondolkozni, és rájöttem, hogy valóban így lehetett. Miután alkalmasnak találták, kiemelték. És amikor Erdélyt visszacsatolták, ajánlottak is neki funkciót, Marosvásárhelyre kellett volna mennie, de nem vállalta el. Azt mondta, vannak ott is megfelelő emberek, nem akar a nyakukba ülni. Úgyhogy ő maradt továbbra is a Pénzügynél Budapesten.