Tovább a szövegrészlethez...
külföldi utazás

1969 márciusában amnesztia volt Magyarországon. Azt mindenki megvárta és akkor,’69 késő őszén jöttem én is először haza, de akkor csak az anyámat jöttem meglátogatni, és már mentem vissza. Borzasztó érzés volt hazajönni. Nem tudom elképzelni, hogy van olyan magyar, aki 1956-ban elmenekült innen, és nem volt görcs a gyomrában, amikor először visszajött. Vonattal jöttem Bécsből, nem akartam kocsit hajtani. Amikor az ember átjön Hegyeshalomnál, az egy irgalmatlan rossz érzés, a határőrök végig igazoltattak, és az nagyon visszahozta az emlékeket, mert ugyanaz az egyenruha, ugyanaz a stílus volt. ’56 még nem volt olyan távol. Akkor még nagyon megnézték, hogy ki jön be. De akkor nekem már kanadai útlevelem volt, nem tudtak volna hozzám nyúlni, de mint érzelmi esemény, nagyon komoly dolog volt számomra. Amikor megérkeztem a Keletibe, édesanyám várt, és ez egy csodálatos találkozás volt. Akkor a régi barátaimat meglátogattam Kecskeméten, a volt tanáraimat a piaristáknál és az egykori kis girlfriendemet is.