Tovább a szövegrészlethez...
szerelem - társkapcsolat

Én voltam a legszegényebb és a legrosszabbul öltözött. Ha mentem a táncórákra, apámnak az esküvői ruhájában mentem. Huszonöt évvel azelőtti divat, de fekete ruha volt, fehér ing, fekete nyakkendő, fekete lakkcipő meg egy munkacipő. Más nekem nem volt, de nagyon szerettek velem táncolni. Ismerkedtem lányokkal is, némelyiket a szüleimnek is bemutattam, hát már tizenhét évesen a harmadik csajt is vittem haza, de az eljegyzés egyikkel se került szóba. Később aztán meg akartam én nősülni, el akartam venni egy lányt, meg akartam nősülni. Augusztusban, ez le van írva a gyerekkori naplómban, de nem voltam még tizennyolc éves, szülői beleegyezés kelletett, mert az volt a helyzet… Jó, hát azért nem, hát aludtam is vele. Német származású volt. A bátyja disszidált a háború után közvetlenül, és Belgiumba eljutott, Mouscronba, bányában dolgozott, és a lány ki akart menni hozzá. És írt nekik, meg rólam is, és ő küldött meghívólevelet, a lánynak is meg nekem is. Igen ám, de csak úgy mehettünk volna ki együtt, ha férj-feleség vagyunk, és apám nem egyezett bele. Ha ő abba beleegyezik, akkor én oda kerülök és nem négy hónap múlva Szibériába. Nem írta alá. Azt mondta, hogy, a bátyám akkor már nem élt velünk, két öcsém van, nővérem stb., hogy az ő fizetése nem túl sok, énnekem meg mindig volt pénzem azért a családra, és beszéljünk, mint férfi a férfival, ugye. És hogy mégis hát hogy képzelem, hát kell a pénzem, stb. Hát ha kimegyek, akkor mi lesz. Mondtam neki: „Apám! Onnan sokkal többet tudok segíteni.” „De még gyerek vagy, fiatal vagy.” „Apám, nem ez az érdekes. Nem vagyok én köteles vele élni, ez a papír miatt kell, hogy ki tudjunk menni. Őt mindjárt elhelyezik a konyhára, meg is írták, én meg kapok olyan felszíni munkát, ahol háromszor annyit keresek, mint itthon. És megtanulom a nyelvet is meg stb.”  És az apám nem írta alá. Pedig már minden rendben volt, csak még az kellett volna, az ő beleegyezése is meg a házasságlevél is. Már mehettünk is volna Belgiumba. 

szerelem - társkapcsolat

A lány, aki a feleségem lett, Anna Vasziljevna Scsurevics. Az apja, Scsurevics lengyel volt, 1905-ben vándoroltak ki Lengyelországból oda, még a cárok alatt. Ott minden kivándorolt kapott húsz hektár erdőt meg ami kell a beinduláshoz, tehát állatot stb., mindent, és kapott ingyen húsz hektár erdőt. Azt kiirtotta, abból építettek házat, nagy kerítéseket, tehát a farkasok, medvék ellen, és ott kezdtek ugye aztán földet művelni. Kitűnőek voltak azok a földek, hát nem kellett trágyázni. A felesége viszont orosz volt, és ő orosz-lengyel vérből származott, Anna Scsurevics, hát a neve nem orosz, hanem lengyel, az apja volt lengyel. ’905-ben vándoroltak oda ki, akkor ő még gyerek volt, Vasziljev. Ugyanakkor az én gyerekeim már az én véremet is hozzáadták ahhoz a keverékhez. Tehát ott kevert világ volt nagyon, mindenhol. ’51 és ’53 között dolgoztam az erdőirtáson, akkor én azt akartam, hogy nekem családom legyen. Az erdőirtáson ott voltak családosok is. A feleségem is akart gyereket, hát ott minden nő akart gyereket. A többségének nem lehetett gyereke, nem volt kitől. Ott a nő élete olyan volt, ami itt elképzelhetetlen, hát az egy egész más kategória, ahogy ott viselkedtek a nők, az itt fölfoghatatlan. El nem hagyhatta a területet, el nem mehetett, mindegy, hogy hogy nézett ki vagy milyen volt, el nem mehetett, csak akkor, ha úgy ment férjhez, hogy az elvihette onnan. Lett is gyerekünk, Ljudmilla meg Zoltán. Zoltán akkor született, amikor én már eljöttem. A lányunk ’53. januárban született. Le van írva, hogy vittem szánnal éjjel a szülészetre, tizenkét és fél kilométer. Január, negyven fok hideg… A kolhoznak volt szánja, hát ilyesmit a kolhoznak biztosítani kell. Bezrucsekából Tyuhtyetba, ott van Tyuhtyetban a kórház, az volt a járási központ. Ljudmilla születése után én dolgoztam tovább, hát valakinek dolgozni kell. A feleségemet hazavittem az apjához Bezrucsekába, ott volt harmincvalahány kilométerre. Hazavittem, kértem szánt, és hazavittem, és én visszamentem az irtásra. Később aztán az erdőirtásra vittem őket, oda- vissza.

szerelem - társkapcsolat

Piroskával, a későbbi feleségemmel már itt házasodtunk össze ’62-ben. Amikor Piroskával idejöttünk, még nem volt tizennyolc éves. ’62-ben volt a tizenkilencedik évében, tehát akkor múlt el tizennyolc éves. ’61. december 24-én. Tehát ’62-ben nősültem meg, februárban, akkor már elmúlt tizennyolc éves. ’58-ban ismertem meg Gyulán. Gyulán akkor kiküldetésben dolgoztam, a kórházban csináltunk felújítást. Lengyel Piroska a teljes neve, az anyja tizenhat vagy tizenhét évesen szülte, és az apjára nem is emlékezett, mert még egyéves se volt, amikor elvált az asszony. Nem gyulaiak voltak, de ott laktak Békés megyében. Őnáluk voltam nagyon sokszor. A nagyapja is ott lakott, tehát őt a nagyszülei nevelték, az anyja nem nevelte. Amikor megismertem, már legalább a hatodik vagy a hetedik apukája volt. Amikor megismerkedtünk, Piroska akkor járt iskolába, akkor végezte a nyolcadikat, és utána pedig elhelyezkedett egy gazdaságban, ugye mezőgazdasági szakon akart tanulni, és egy ilyen kertészetben dolgozott, nagy kertészetük volt. Vannak róla fényképek is. Amikor megismerkedtem vele, éppen cukorrépát kapáltak, kimentem, le is fényképeztem a cukorrépa-kapálásnál.