Jelenlegi hely

Státusz: 
elemi (általános) iskola
 

Jártam egy normál általános iskolába, ahol apám pozíciójának köszönhetően rengeteg verést kaptam – akkor ez még egy bevett nevelési forma volt. Az apám így gondolta a gyereknevelést, tehát ő soha nem kedvezményeket, hanem szigorításokat ért el minden gyerekének az életében. Az igazgató, aki barátja volt, vagy együtt ültek a pártbizottságban, és én pedig, mit tudom én, nem írtam föl a házi feladatot. És évekig álltam minden áldott nap a tanítás után az igazgatói iroda előtt, amíg az igazgató úr ráért, és megnézte, hogy fölírtam-e, hogy mi a lecke. Ha valami hiba volt benne, pont-kettőspont hiányzott, akkor „dang!” – hatalmas pofont lezavart. És másnap megismétlődött a történet. És ebben az igazgatói iroda előtti várakozásban mindig az iskola hírhedt rossz gyerekeivel meg zsebtolvajaival meg nem tudom, kikkel álltam ott. Ők ugyanígy raportra voltak rendelve, de ők mindig csak akkor, ha valamit elkövettek – én meg minden áldott nap. Ez egy kemény világ volt, az ötvenes évek egy szegedi iskolában.
« Vissza a listához
Czájlik Péter az állatkerti szakkörön, a madárosztályon
Hely: 
Budapest
elemi (általános) iskola
 

Szerettem iskolába járni, jó tanuló is voltam. Az elemiről sok emlékem nincsen. Nagyon szerettem a tanító nénit, aki elsőtől negyedikig végigvezetett bennünket.
« Vissza a listához
Batár Attila színjátszó jelmezben, 1934
Hely: 
Budapest
Jogtulajdonos: 
Batár Attila
Készítés időpontja: 
1934
elemi (általános) iskola
 

A Mária Terézia egy nagyon jó nevű állami iskola volt, nagyon jó pedagógusokkal, nagyon jó szellemben, egyáltalán nem volt szélsőséges. Egypár tanár utált, de a mamám mindig azt mondta, „fiam, ha egy tanár utál, rendben, ha kettő, az is, de ha már három, akkor tebenned van a hiba”. Anyukámnak miattam sokszor muszáj volt bemenni, istentelen kölyök voltam. Sokat dumáltam, mindig renitens voltam. Például cigiztünk a padláson, van is róla fénykép. Elég fiús voltam. Mondta is az igazgató: „A maga nővére olyan kitűnő volt, iskolánk dísze, maga meg ilyen…” Azért nem volt ez annyira drámai, végül is jó fejem volt, sokat nem tanultam, az órákon figyeltem. Tanultam az iskolában latinul, németül, jártam angolra és franciára. Angolra a skótokhoz, franciára meg egy francia tanfolyamra. 
elemi (általános) iskola
 

A Mária Terézia Iskolába jártunk a nővéremmel, közel az Andrássy úthoz. Nagyon talpraesett kislány voltam, engem vitt el anyu lakást nézni, ma is megdöbbenek, ha visszagondolok, hogy miért épp engem, aki 7-8 éves voltam. Pár lakásba bementünk a Liget közelében, de nekem nem tetszett. Ez a lakás az Izabella utcában közepes nagyságú volt: négyen voltunk, három szobában. Ez volt a negyedik otthonom. Nővérem miatt, aki 7 évvel idősebb volt, én már tudtam írni, olvasni, így öt és fél éves koromban beadtak iskolába. Arra emlékszem, hogy ott a Vilmos császár utcai házban gyönyörű nagy, széles gang-rész, belső folyosó volt, a lakásunk belső része, a konyha, oda néztek, és ott rohangásztam egy hátitáskával, hogy én már iskolás vagyok. Aztán elvittek a tisztiorvoshoz, kellett egy vizsgát tennem. Megkérdezték, hogy hívnak, mi a papám, és mivel tudtam válaszolni, mondták, mehet a gyerek iskolába. A Próféta utcában, a terézvárosi templom mögött volt egy iskola, kitűnő mintaiskola volt, és egy tanító néninek nagy híre volt, Simonyi Gizellának hívták, aki aztán férjhez ment a sógorához, aki irodalmár volt, Rubinyi Mózes. Nagyon helyes nő volt. Én ott nagyon jól szerepeltem, semmi bajom nem volt a nagyobb gyerekek között. Csak decemberre lettem hatéves, de már abban az év szeptemberétől iskolába jártam, úgyhogy ott mindenki idősebb volt, mert nem nagyon vették fel azokat, akik augusztus után születtek, csak így külön. Az elemi iskolában brillíroztam, és mivel a nővérem a Mária Teréziába járt és ő egy kitűnő, szorgalmas, jó kislány volt, ellentétben velem, aki nem voltam mindig jó gyerek, de nagyon jókedvű gyerek voltam, a nővérem pedig – majd mutatok egy fényképet, ő már 8 vagy 9 éves korában komolyan nézett a világba. Egész kis gyereknek is komoly, megbízható volt. Én sem voltam megbízhatatlan, csak egy csapongó, jókedvű, élénk gyerek voltam. A nővérem nagyon jó tanuló volt, nemzeti gyász volt, ha egy kettes becsúszott. 10 éves koromban én is bekerültem a Mária Teréziába, 1937-ben.
elemi (általános) iskola
 

Az általános iskolát Erzsébeten kezdtem, de csak minimális ideig jártam oda, 43 őszétől 44 áprilisáig. A bizonyítványt a légitámadások miatt már áprilisban megkaptuk. A másodikat Cegléden kezdtem el, de csak három napig jártunk, mert lebombázták az iskolát. A másodikból magántanulóként vizsgáztam le, és 45 őszén már Budapesten kezdtem a harmadik osztályt. Először a Horváth Mihály téri iskolába jártam, majd az ötödik, hatodik osztályba a Deák téri evangélikus iskolába. Elég nyitott fejű voltam, szerettem iskolába járni, érdekesnek tartottam. A Horváth Mihály téri iskola jó iskola volt, ahol a gyerekeket fellépésre is tanították, sok önálló feladatot kaptunk. Tanultuk Petőfit, és én jelentkeztem, produkáltam magam, hogy az nem úgy volt ám, Petőfi mindenhol elmondta a Nemzeti dalt, kivéve a Nemzeti Múzeum lépcsőjét. Én ezt onnan tudtam, hogy Maya néni elvitt a Magyar Nemzeti Múzeumba Kárpáti Aurél előadásaira. Ezt honnan tudod, kérdezte a tanító néni, és elmondtam, hogy honnan. Erre azt mondta Surányi Kati néni, hogy jól van, kislányom, akkor holnapra felkészülsz Mátyás királyból. És akkor mentem haza, az Ember családtól kaptam a szakirodalmat, kikerestem a lexikonból Mátyás királyt, és megtanultam. A Horváth Mihály téren az egyik legfontosabb tanárunk Lukin László volt. Éneket tanított, és nagyon figyelt ránk. Én például gyenge voltam énekből, de Lukin tanár úr elküldött szép kiejtési versenyre. Többször vitt minket hangversenyre. Életemben először úgy voltam hangversenyen, hogy Lukin tanár úr kivezényelte az osztályt a Zeneakadémiára. Mindig az első emeleti erkélyen voltunk, azt nagyon élveztem.
elemi (általános) iskola
 

Úgy tudtak csak fölvenni iskolába, hogy apám elvitt az iskolába, és mondta, hogy a nővérem már másodikba fog járni, de azt mondja, hogy az öccse, hogy ha lehet, idejönne, hoz egy kisszéket meg egy mesekönyvet. "Olvasgat, és itt ellenne szép csendben. Nagyon nyugodt a gyerek, és elüldögél az órán, mert otthon nincs kivel legyen." "A gyerek hány éves?" Mondta, hogy november elsején születtem, akkor leszek hatéves. Azt mondja egy tanár, hogy abban az esetben, ha két tanár és az igazgató meghallgat éngem, és érettnek talál, akkor föl lehet venni. Egyébként nem. Azt mondja: „És a gyerek, az olvas?" "Hát igen, kis versek érdeklik a gyereket." Épp akkor ott volt a másodikos könyv nála, azt mondja: "A betűket ismered?" Mondom: "Igen. Adja ide!" És folyékonyan olvastam neki a másodikas olvasókönyvet. Fölmentünk az igazgatóhoz, behívtak még egy tanárt, és meghallgattak. Számtanból fejből oldottam meg a másodikos feladatokat. Nem úgy, hogy „kilenc meg kettő, tizenegy, marad az egy" azt nem mondtam, hogy marad az egy. Kilenc meg kettő tizenegy, nyolc meg kilenc tizenhét, nyolcból már hozzáadtam a héthez az egyet, fejben. Minden hogyhívják nélkül, fejben. És nem voltam hatéves. Hát mit csináljanak? Apámat ismerték nagyon jól, tudták, hogy anyám is meghalt stb., és azt mondta az igazgató: „Nos, Gúth úr! Beírjuk, hogy a gyerek tizedikén született, és fölvesszük.” Így a bizonyítványomban szeptember 10. van beírva. A polgáriba már november 1. Aztán átköltöztünk Ecserre, egy hónap múlva, még a nyáron, egy másik lakásba, utána egy harmadikba, utána egy negyedikbe. Tehát a két osztályt négy lakásban végeztem. Aztán átköltöztünk Vecsésre, ott is két lakásban voltunk. Tehát tizenöt lakásban végeztem el a négy osztályt. Az elemi iskola negyedik osztályába már ott, Vecsésen jártam, az Andrássy-telepi zárda iskolájába.
elemi (általános) iskola
 

Az elemi iskola első és a második osztályát az egri Szent Imre Herceg Római Katolikus Elemi Iskolában végeztem – az első két osztályt csak –, a Deák Ferenc utcában, ami ma is működik, megint mint Szent Imre herceg római katolikus általános iskola. Az osztályfőnökömet úgy hívták, hogy vitéz Forgách István. Így néztünk fel rá, mikor belépett a tanterembe! Nemcsak tiszteltük, szerettük is. Azért volt vitéz, mert az első világháborúban megsebesült, és a jobb szemét elvesztette, egy fekete kötést hordott, az hihetetlen tekintélyt kölcsönzött neki! Amikor édesapámat áthelyezték Hatvanba, akkor ment a család is, úgyhogy a harmadik elemit Hatvanban jártam. A negyedik elemit megint Egerben végeztem, az Egri Líceum Oktató Elemi Iskolájában. Ő is vitéz volt, aki ott tanított engem, mert akkoriban még első világháborús tanárok voltak. Őt vitéz Derencsényi Tibornak hívták. A cserkészeket az elemiben úgy hívták, hogy Farkaskölykök. Már Egerben cserkész lettem, többször táboroztunk a Berva-völgyben. Oda jártak ki a cserkészek, volt ott a táborkészítés, sátorfelverés, kondérban főzés, fizikai gyakorlatok. Tehát az életre neveltek bennünket, nemcsak fizikailag, erkölcsileg, szellemileg is, mert előadásokat is tartottak. Egyet megtanultunk keményen: a bajtársiasságot. A másiknak azonnal segítségére lenni, ha bajban van. Nem az én életem a fontos – a kettőnké.
elemi (általános) iskola
 

 Szigorúak voltak velünk, sőt ütöttek-vertek. Volt egy rajztanárunk, akit egyébként hihetetlenül szerettem, tiszteltem, tőle tanultam meg rajzolni. De az természetes volt, hogy lepofozta a fél osztályt minden héten, és ezért úgy igazából senki nem tiltakozott. Ránk is fért, az az igazság. Akkor mások voltak az értékek. Ennek ellenére a nyolcadik év végén kivétel nélkül mindenki bejutott valahova, szakmát tanulni, vagy gimnáziumba, vagy technikumba. Tehát senki nem maradt ki.

Oldalak