Jelenlegi hely

Felmenőim apai ágon kismartoniak voltak. Többen éltek Burgenlandban, nagyapám azonban már Sopronban született. Az első világháborúban, 1915-ben vitézségi érmet kapott az olasz fronton tanúsított magatartásáért. Ez alapján lett Tillből Tihanyi.

Ivánfi Jenő édesapja hadifogolytársai között Olaszországban

Ha a gondolkodásomat, életpályámat akarja valaki megérteni, ahhoz az egyik legfontosabb tényező apám élete. Nagyon szerettem és tiszteltem őt. Persze mire én felnőtt lettem, ő már annyit ült börtönben, hogy egyszerűen nem is volt alkalom rá, hogy konfliktus alakuljon ki köztünk. Apám 1891-ben született Sopronban. Igen fiatalon árva lett, ezért került a soproni hadapródiskolába, onnan a Ludovikára. 1914-ben lett katonatiszt. Az első világháborúban rögtön kikerült a frontra.

Első világháborús lövészárok
Id. Molnár Mihály 1915-ben
Ágyuk költöztetése az első világháborúban

Az 1914-ben besorozott katonák énekeltek és mulattak, akkor bizony sírásról vagy búcsúzásról szó sem esett. Domokos Imrének hívták az első hősi halottunkat, aki hadapród őrmesterként halt meg. Olyan koporsóban hozták haza, hogy csak az arcát lehetett látni. Az egész falu ott volt a temetésén, és ő szerepel a hősi emlékművön az első helyen.

Molnár Rezső nővérével és unokahúgával
Katonák csoportképe

Édesanyám mesélte gyakran, hogy az első világháború idején, történetesen Gyöngyösön, a mi házunkkal szemben, a Jókai utcában volt egy Sóház nevű épület, ami az én gyerekkoromban már elemi iskolaként működött. Anyám több évig volt ott ápolónő, önkéntes ápolónő. Mindig mutatta nekem, hogy kapott egy kitüntetést is érte. Ez egy ilyen családi legenda volt, erről gyakran beszélt.

Steinbach (Molnár) Rezső
Románok által felgyújtott épületek Székelyudvarhelyen
Vasúti raktárak építése Székelyudvarhelyen
Harcászati irányítópont az első világháborúban
Hegedűs Simon
Tomasovszky Mihály katonai egyenruhában
Lövészárok az első világháborúban
Hurcolkodás a lövészárokban

Az első világháborúban megrokkant, Bukovinában, a czardaki ütközetben sérült meg. Kitüntetései száma meg minősége alapján bekerült a vitézi rendbe, és ötven katasztrális hold vitézi telket kapott a román határnál, Bedőszegen, Gyulavári község mellett.

Mivel az apám fölső ipari iskolás volt, neki automatikusan járt a karpaszomány, tehát a tiszti rang. Azt hiszem, főhadnagy volt. Egy géppuskás szakasznak volt a Kárpátokban a parancsnoka. Egyszer ment ki valahova szétnézni a vezérkar, mindig velük van egy tolmács is, ugye, írnok meg stb., és úgy valahonnan egyetlen gránát elég, lőnek ugye vaktában, én is voltam katona, tudom, hogy mi van, mindig van… hogy nevezik ezt? …ellenőrző lövés, nehogy aludjanak. Puff egy akna, elmegy.

Gúth Sándor, Gúth Zoltán édesapja ezredírnokként
Katonai szemle, középen IV. Károly, az utolsó magyar király
Fotózkodó tüzérek

Politizálni Újkígyóson egyrészt azt jelentette, hogy visszaemlékezni az első világháborúra, politizálni, az mesélést jelentett Doberdóról és Gorlicéről, amit a fiatalabbaknak már akkor illett megmosolyogni, másrészt az odakerülő Friss Újságból vagy Kis Újságból szerzett értesüléseknek, híreknek azonnali folklórrá válását. Horthy meg Bethlen irtózatosan messze voltak, valószínű, hogy nem is léteztek, de azért a dolog bizonytalan.

Tábori életkép az első világháborúban
Pihenő katonák a harcok szünetében

A háború kitörésekor Magyarország szövetségben volt Németországgal és Ausztriával. Románia semleges maradt, de csak arra várt, hogy lépjen, akkor lépjen és úgy lépjen, hogy Erdélyt megnyerhesse. 1916-ban az antant – Anglia, Franciaország, Olaszország és Oroszország – emberei elmentek Bukarestbe. Azt mondták Bukarestnek: Támadd meg Magyarországot, s ha megtámadod, neked adjuk a Tisza forrásvidékétől Vaskapuig Magyarország földjét. Különbékét nem köthetsz, szövetségesünk vagy! Románia 1916.

Amikor 1914-ben kitört az első világháború, elkeseredés nem volt az emberekben. Békesség volt a háború előtt, és a haladásnak a félreérthetetlen útja. Az iskolák működtek, élelemhiány vagy szükség nem volt. Én Csíksomlyón voltam szegény tanuló, de az én falumban volt két zsidó kereskedő, Grossberg Náthán és Mayer Lipót, s az ő boltjukban a lisztnek tízféléjét lehetett megvásárolni, vagy akár datolyát, mazsolát, narancsot, citromot, fügét, amit akartunk – próbálná meg most valaki.

Halott katonák a lövészárokban
Dr. Diósszilágyi Sámuel az első világháborúban
Sebesült katonák az első világháborúban
Katonák csoportképe
Id. Molnár Mihály sebesülés utáni lábadozása idején