Jelenlegi hely

A kézdivásárhelyi római katolikus tanítóképző férfikara

Nagyon messzire nem tudok visszamenni, a nagyszülőktől tudom a történetet. Mind a két család makói származású. Az anyai nagyszülőknél nagyapám volt első generációs értelmiségi, apai ágon meg az apám volt az első értelmiségi. Az anyai ágon gazdálkodók, parasztok voltak Makón, nyilván hagymások. És a nagyapám is, meg a testvére is egyetemet végzett. A nagyapám orvos lett, a testvére pedig gépészmérnök.

Családi zenekar a nappaliban
Andorka Rudolf szülei házasságkötésükkor
Gyerekek játék közben otthon

Egy újsághirdetésre elhelyezkedtem egy pipakészítő üzemben a Révai utcában. Ott is egy Klein nevű főnököm volt. Pipákat készítettünk, Bruyer, Jondoluc pipákat, külföldről hozatták a nyersanyagot. Dolgozott ott tizennyolc segéd, s hárman voltunk, akik kikészítettük a pipákat. Semmiféle elszívó berendezés nem volt, ezek a segédek a csiszolástól úgy néztek ki, mint egy-egy óriási szürke egér.

Domokos Pál Péter tanítványával

Éltem a mindennapos diákéletet, közben tanultam is valamennyit, meg sokat sportoltam. Sok mindent csináltam: úsztam, teniszeztem, síeltem. Gyöngyösön akkor kezdődött a síelés elterjedése. A Mátra közelsége lehetővé tette, hogy télen minden héten fölmenjünk a Mátrába síelni. Nagyon nagy élet volt. Volt a Mátraházai Üdülő közelében egy kaparóház. Eredetileg egy útkaparó szolgálati lakása volt, de azután valahogy átalakították turistaházzá. Két szoba volt benne.

Kohn Rozália, Bálint György édesanyja
Bálint György nővérei, Lili és Zsuzsanna, valamint édesanyja és nagyanyja
A bihari patika
Az Andorka család bélatelepi nyaralója
Katolikus leányok felvonulása Szekszárdon, Széchenyi utcában
Kovách Erzsébet szülei
Debrecen, Déri Múzeum
Domokos Pál Péter és Antal Mária esküvői fotója
Fráter Ágota és Tamás anyai nagyszüleikkel

Az akkori mentalitás nem kívánta meg, hogy anyám állást vállaljon, családanya lett. 1915-ben megszületett a nővérem, 1921-ben én. Anyám nevelte a gyerekeket, irányította a háztartást. Amikor az apám nehéz körülmények közé került, akkor sem jött szóba, hogy édesanyám zongoratanárnőként próbáljon keresethez jutni. Csak amikor apám meghalt, és aránylag kis özvegyi nyugdíjat kapott, toborzódott néhány diákkorú növendéke a baráti körből. Engem is tanított, de meguntam a skálázást.

A Vigh család felvidéki kirándulása 1940-ben
Szent Margit Gimnázium, kémiai előadó és munkaterem
A Kovách család a Balatonnál
Domokos Pál Péter a debreceni tanítóképzőben csoporttársaival
Vágta (Bálint György)
A Magyar Királyi Kertészeti Akadémia végzőseinek tablója (Bálint György a középső sorban jobbról a második)
Andorka Rudolf, húga, Nadine és édesanyjuk Madridban
Tóth István pázmányos joghallgatóként társaival

A beregszásziak a megyebál után fölköltöztek Pestre a téli hónapokra, és tavasszal mentek vissza a vidéki otthonukba. A lányokat kellett férjhez adni. Beregszász egy csendes falu. Például az uram anyjáéknál volt hat lány. Egy maradt otthon, ötöt férjhez adtak. Az komoly munka lehetett! Otthon több időt töltöttek a szőlőben, mint a beregszászi lakásban, és ahogyan adogatták el a földet, a szőlőt, úgy szorultak összébb, lettek beregszászi lakosok.

Édesapám pedig átvette nagyapám ügyvédi irodáját. Nagyapám Konkoly-Thege Béla volt, eredetileg táblabíró, később ügyvédi irodát nyitott, de földbirtokos is volt. És édesapám a harmincas években politizálni kezdett a Független Kisgazdapárt keretében, mégpedig azt az irányvonalat követte, amelyet Gaál Gaszton és Eckhardt Tibor jelölt ki.

Andorka Rudolf nagyanyja
Bálint György (jobbról) a Sváb-hegyen síel
Id. Andorka Rudolf a cseh határtárgyalások idején
Andorka Rudolf cserkészként
Andorka Rudolf, húga és édesanyjuk
Szabóműhely
Tóth István és az érettségizők a győri Bencés Gimnázium előtt
Amatőr film Vígh Szabolcs és testvéreinek gyermekkoráról
 Zsófia (később Szabadság) sétahajó, Budapest, Vigadó tér
Fráter Ágota szülei és anyai nagyanyja
Elemi iskolai színielőadás résztvevői (Bálint György felső sorban balról a második)

Az értelmiségi szakemberek fizetése csekély volt, apámnak akkor még háromszáz pengő alatt lehetett a havi fix jövedelme, abból kellett fenntartani a négytagú családot. Pluszban jött az újságírásból és a könyvekért kapott honorárium. Gyerekkoromban a Práter utcában éltünk, háromszobás lakásban. A mindenkori lány a konyhából elkülönített fülkében, mai szemmel nézve már-már botrányos körülmények között lakott. Ez akkor természetes volt, ma a gondolatától is rosszul vagyok.

Piknik

Anyám a Brauch-kolbászgyár főüzletébe került pénztároskisasszonynak. Gyönyörű szép, majolikás, csempés hentesüzlet volt a Nagycsarnokkal szemben, a Váci utca és a Vámház körút sarkán. Ebben az üzletben csak hajadonok és legények dolgozhattak, házasok nem. Külön legény- és leányszálláson laktak, és kvázi nevelőnő foglalkozott velük. Anyám is addig maradhatott ott, amíg el nem kelt. A szüleim Brauch üzletében ismerkedtek meg, és 1936-ban házasodtak össze.

Kirándulás Puch 250L típusú motorkerékpárokkal

Ez a fénykép 1926-ban készült Biharban, keresztanyáéknál. Nyaralni odamentünk, amíg kisgyerekek voltunk. Később aztán a szüleink rájöttek, hogy ez nem elég, és mentünk máshova is. Nagyon szép bihari nyarakra emlékszem. Bodri kutya húzta a kis kocsiban a gyerekeket, keresztapa vezényelt. Nagy esemény volt, amikor besötétedett, és keresztapa fölállt, lehúzta a lámpát – nagyon szép petróleumlámpáik voltak –, ott valamit babrált, és világos lett.

Magyarországot én – a legnehezebb sorsból érkezett – nem tudtam a hárommillió koldus országának nevezni, s ezt a magam példájával tudom igazolni. A húszas években minden nyáron Tiszasülyön voltam, dolgoztam, hogy a következő tanévre meglegyen a pénzem. Ott megfigyelhettem, s élhettem a hárommillió koldus néhány emberével egy fedél alatt. Egyikük a vezető volt, s kis házacskákban laktak ezek a „jobbágyok". Napi élelmüket megkapták. Ők különösebben nem is panaszkodtak.

Bálint György nagyapjával, Braun Ignáccal, és édesapjával, Braun Izidórral
Kovách Erzsébet barátaival Ráckevén

Kétlakiak voltun, felváltva laktunk Halmajon meg Gyöngyösön. Erre sokszor gondoltam, amikor botanikát tanultam: a kétlakiság egy nagyon érdekes fiziológiai tulajdonsága a növényeknek is, állatoknak is. Gyöngyösön volt a Jókai utca 53. című ház. Egy jó polgári lakás volt, nagy verandával, tágas hallal és öt szobával, az egyik vendégszoba. A szüleim szerették a vendégeket. Ez egyébként is akkoriban sokkal inkább szokás volt. A közlekedés nehézkesebb volt, mint ma.

Andorka Rudolf szülei a madridi magyar nagykövetség előtt, 1940 körül
Fürdőzők