Jelenlegi hely

Az MKP közigazgatási káderei között voltam nyilvántartva, és Budapesten, az MKP közigazgatási osztályán úgy döntöttek – nem én kértem, sőt nagyon nem örültem neki –, hogy menjek Zalába vármegyei főjegyzőnek. Huszonhat évesen nagy előrelépésnek számított, viszont nem akartam elmenni, úgy gondoltam, ha kiszakítanak a környezetemből, szabad préda leszek. De nem lehetett válogatni. Ha ott fenn úgy döntöttek, hogy a Molnár megy Zalába, akkor nincs visszabeszélés.

Nagyapám 48-ig volt kisgazdapárti országgyűlési képviselő. Amikor eljött az államosítás meg ezek a dolgok, akkor természetesen a képviselői állásától megfosztották.

Én a kommunista pártot nem ismertem jól. Azt gondoltam, hogy a kommunista párt tagja vagyok ugyan, de közben azt nyilatkozom meg beszélek, amit akarok. A párt szempontjából azért a szerepem pozitív volt, mert a városban meglepetést keltettem, és lehet, hogy sokaknak megkönnyítette a dolgát, akiknek később muszáj volt belépni: ha Tóth Pista belépett, akkor miért ne lépjek be én is. Először bizalmatlanok voltak velem szemben, a korabeli MKP se nagyon értette, mit keresünk ott.

Aztán beszálltam az egyetemi politizálásba. És többet politizáltam a kelleténél, tanulni nem igazán tanultam. Pontosan emlékszem, hogy 47-ben mi is hamisan szavaztunk. Mentünk az egyik szavazókörből a másikba, mindenütt a kommunista pártra szavaztunk. Semmi skrupulusom nem volt ebben az ügyben. Jogos csalásnak éreztem, úgy véltem, ez a nép érdeke. A „reakció” ellen harcolni kellett. Mindig, mindenütt.

Én 48 végén kerültem haza hadifogságból, és 49-ben Komáromban voltam mint kulák, hisz még fogság idején kulákká váltam, mert édesanyám birtokait én örököltem.

Május 1-jei felvonulás Győrben, 1947

A családom négy tagból állt: édesanyám, édesapám, a bátyám és én. Édesanyám 1945-ben meghalt. Édesapám a Független Kisgazdapártnak volt a vármegyei elnöke, és ő, amikor a 45-ös választások voltak, akkor ment segíteni a különböző választási kampányokban, és édesanyám egyedül volt otthon. Két bejárat volt a házban, egyik fölülről a park felől, a másik alulról, a gazdasági épületek felől, és mind a kettő be volt zárva.

A Szociáldemokrata Párt felvonulása Budapest, V. Aulich utca Budapesten, a Batthyány örökmécsesnél
Dísszemle, Budapest, I. Vár, Dísz tér. Felirat: Honvédségünk és rendőrségünk fegyvere: demokrácia
A népi demokrácia villanyt ad a falunak, elektromos háztartási eszközök bemutatója
Dinnyés Lajos miniszterelnök a Független Kisgazdapárt (FKgP) gyűlésén Pécsett

Nem tetszett, ahogy változtak a dolgok, de akkor még nem voltam abban a stádiumban, hogy elítéljem. A magasztos cél miatt mentegettem mindent. Később persze egyre-másra történt olyasmi, ami rátett még egy lapáttal, egyre szaporodtak a baljós jelek. Vannak, akik 47-től számítják a fordulat évét, én 1948-tól. A kékcédulás választáskor még nem inogtam meg. A megingás akkor következett be, amikor az MKP bekebelezte a Szociáldemokrata Pártot, és a kettőből lett az MDP, a Magyar Dolgozók Pártja.

Kinevezési értesítő Tomasovszky Mihály részére

Az 1947-es választás nyár végén volt. Ezt a választást már amolyan bennfentesként éltem át, mert mint diákot Újkígyóson bevontak valamilyen választási cédulák kitöltésébe. Olyanokéba, mint amit most kopogtatócédulának hívnak. Ez volt az a választás, amelyiken nagyon sok párt szerepelt, hiszen a kisgazdapárt addigra már felrobbant és sok kis pártként létezett tovább. Kiszakadtak belőle pártocskák és ezek mindegyike részt vett a választásokon.

A párt transzmissziós szíja a szakszervezeti mozgalom volt, hivatalosan is így deklarálták. 1945-ben Pécsett is megalakult az Orvos-egészségügyi Szakszervezet, amelynek 47-ben, amikor letettem a doktorátust, tagja lettem. Az Orvosi Kamara nem működött, valahová illett tartozni. A szakszervezet 48-ban ideológiai tanfolyamot indított az egyetemen, könyörögtek, hogy vegyünk részt rajta.

Szovjet jóvátételben gyártott TISSA/TELNOVSK típusú tengeri áruszállító hajók építése, Budapest, XIII. Újpesti-öböl, Ganz hajógyár

Közéleti gondolkodású ember lévén, mindjárt elvállaltam a gazdajegyzőséget. Ez egy fizetés nélküli állás vagy inkább feladat volt, és az volt a célja, hogy az újonnan földhöz juttatottaknak valami alapvető segítséget, alapszintű szakmai segítséget tudjon nyújtani. Annak idején én is kerestem, hogy hova lehetne csatlakozni, kikkel lehetne azonosulni, de nem nagyon találtam meg. 45 és 48 között például a Független Kisgazdapártnak egyik képviselőjével voltam jó viszonyban.

Tomasovszky Mihály képviselőtársaival
Igazoló nyilatkozat Tomasovszky Mihály részére
A Független Kisgazdapárt nagygyűlése Székesfehérvárott
Tomasovszky Mihály képviselői igazolványa

Olyan tervet dolgoztam ki, amiből igazi segítséget reméltem nyerni számukra. Elhatároztam, hogy szerzek Amerikában minden hadiárvámnak egy jelképes keresztapát. Az amerikai ember fogadja el a magyar árvát keresztfiának, s adjon neki egy hónapra három dollárt. Kértem még három dollárt évente egy pár bakancsra, tehát évi harminckilencezer dollár jutott egy gyermekre. Az első ezer címre hetek alatt megkaptam a harminckilencezer dollárt.

Felmetési kérelem Tomasovszky Mihály részéről
Karikatúra 1946-ból
Szeminárium Sztálin és Rajk fotók alatt

Mire hazaértem Békéscsabára, az elmenetelemkor csak embrionális állapotban lévő pártok már kialakultak. Augusztus vége felé beléptem az MKP-ba. Az egyik ajánlóm Lőcsei Pál barátom volt. Telve voltam a náci Németország elleni, valamint a győztes Szovjetunió melletti érzéssel, és ebben a vonatkozásban az MKP képviselte a legharciasabb, legkeményebb vonalat. 1945. november 4-én volt az első szabad választás, amely valóban szabad volt. A Független Kisgazdapárt abszolút többséget szerzett.

Földosztás Fóton
Mindszenty József bíboros a dombóvári gimnázium udvarán 1947. május 17-én
A Nemzeti Parasztpárt választási nagygyűlése Pécsett
Földosztás Fóton

1945 elején politikailag nehéz választás elé kerültem. Úgy éreztem, hogy a kisgazdák kvázi konzervatizmusa, tempója, nyugalma, békességkeresése alkatomnak nagyon is megfelel, vonzalmaimnak, érzelmeimnek viszont sok szempontból a baloldal, a másik erő felel meg. Ezért én nagy örömmel vettem, amikor apám Budapest ostroma után, 1945 februárjában hazajött, és ő a két erő közötti helyzetet választotta, vagyis belépett a szociáldemokrata pártba.

A hallgatóság a Nemzeti Parasztpárt ceglédi Dózsa ünnepségén
Levél a Választási Bizottság részére
Igazolás Tomasovszky Mihály képviselővé választásáról
A Hangya-szövetkezet tagjai Nyíregyházán
Május 1-jei felvonulás Győrben, 1947
Megbízólevél Tomasovszky Mihály részére
A népi demokrácia villanyt ad a falunak, elektromos háztartási eszközök bemutatója
Földosztás Újpesten

Azt gondoltuk, hogy a 45-ös választásokon Debrecenben nagyon mi fogunk győzni. A kommunista párt gyűlésein mindig rengetegen voltak, és nagy volt a lelkesedés. Ám a debreceni kommunista párt elég rosszul szerepelt, a kisgazdák több mint negyven százalékot kaptak, a kommunista párt tizennégy százalékot. De mi nem törődtünk különösebben ezzel. Mert mit vesztettünk mi? Semmiféle hatalmunk nem volt. Végeztük továbbra is, főleg a szociális munkát meg az agitációt.

Tomasovszky Mihály képviselői igazolványának borítója
Kisiskolások az osztályteremben, Szakasits Árpád porté előtt
A Magyar Kommunista Párt plakátja az 1947-es választások előtt
Kitelepítés ellen tiltakozó szlovák gyűlés Békéscsabán
Felvonulás a kitelepítés ellen tiltakozó szlovák gyűlésre Békéscsabán
A Margit Kórház dolgozóinak Május 1-jei felvonulás a Magyar Kommunista Párt zászlaja alatt, Budapest, III. Zsigmond
A győri Városháza

1945-ben, miután a régi plébános, Salamon József meghalt, nagy küzdelem lett a városban, amibe a nagybátyám is bekapcsolódott. A hívek azt szerették volna, hogy Bartha Bélát – aki korábban a kassai értelmiség nagy tekintélyű szervezője volt, és akit száműztek Kassáról – nevezzék ki Patakra. A püspök azonban a tolcsvai plébánost nevezte ki, mert nem tartotta megfelelőnek Bartha gazdasági érzékét egy ekkora plébánia vezetéséhez.