Életút fogalmak - Visszaemlékezések

Jelenlegi hely

Visszaemlékezők

Czeglédy Ilona	Czitrom Gábor	Darin Sándor	Domokos Pál Péter
Ebinger Endre	Faragó Vilmos	Gúth Zoltán	Hervé Jutka
Ivánfi Jenő	Kovách Erzsébet	Lambrecht Miklós	Molnár Mihály
Nádasdy Ferenc	Nagy Bálint	Németi Irén	Tomasovszky Mária
Vigh Szabolcs

Kovách Erzsébet A Kútvölgyiben szültem a fiamat, Árpádot, ahogy Gyöngyvért is. Akkor, 44 januárjában új, kiváló és elit kórháznak számított. Gyöngyvér volt a második gyerek, aki ott született. Az elsőt Toldy Piroskának hívták. Tőlem azt kérte a kórház vezetősége, ha fiú születik, Miklós legyen, merthogy az intézmény neve Horthy Miklós Gyógyintézet. Én mondtam, hogy nekem lányom lesz. Megszületett, a nővérke közölte, hogy leány, mondtam, hogy igen, tudom, Gyöngyvér a neve.	Németi Irén A férjem így másodszor is kikerült Moszkvába, pártiskolára, „rossz magaviselete” jutalmául, hogy most már végre legyen belőle rendes elvtárs. Ez a második moszkvai tartózkodás nagymértékben hozzájárult a házasságunk végéhez. El is váltunk később, 1963-ban. A válásért megfizettem, többek között a fiam halálával, akit kamaszkorában ért ez a trauma, és soha nem tudta kiheverni. Már nős volt, az Árpád gimnázium tanára, mikor 25 évesen beült Kháron ladikjába, és meghalt.	A Montmartre-on egy kiskocsmában ismerkedtem meg a feleségemmel is, aki egy ingatlanügynökségnek volt a bérlője. Vele már négy és fél év párizsi tartózkodás után találkoztam. És nagyon gyorsan, alig fél év alatt összeköltöztünk, és eldöntöttük, hogy összeházasodunk. Claudine-nak hívták. Volt már egy kisfia, egy hatéves kisfiú, Vincent-Jérôme. Ekkor nagy választás elé állított az élet. Folytassam a filmes karrier megteremtéséért tett erőfeszítéseket vagy sem?	Czitrom Gábor Dani orvos lett, szívgyógyász. Én örülök neki, mert rendkívül jó kapcsolata van az emberekkel. A betegei is nagyon értékelik, azt hiszem, tényleg neki való ez a pálya. Nagyon szigorú erkölcsi elvei vannak. Tehát, hogy mi a jó, mi a nem jó, mit jó csinálni, mit nem jó csinálni. Érdekes, mert hiszen nem emlékszem rá, hogy valamikor is tudatosan erre neveltük volna. A felesége is orvos, gyerek-reumatológus, autoimmun betegségben szenvedő gyerekekkel foglalkozik.
		Kovách Erzsébet Gyöngyvér az általános iskolába a Margit körútra járt, a templom mellett volt az iskola. A gimnáziumot az én régi iskolámban végezte, itt, a Zivatar utca elején. Az Orsolyákat államosították, és lett belőle Ady Endre Gimnázium. Most újra az Orsolyáké, úgy tudom, hogy papok vezénylik. Az utolsó évben jöttek a gondok, hogy hova jelentkezik, hova veszik föl. Ő angol szakos szeretett volna lenni. A gimnáziumban angolt tanult, és járt külön angolra is, de az osztályfőnöke nem javasolta.
	Nádasdy Ferenc Nekem nem azért nincs gyerekem, mert véletlenül így történt, hanem azért, mert nem akartam, pedig igazán megvolt a lehetőségem, mert háromszor voltam nős. Úgy gondoltam, hogy a célkitűzésem az életemben nem az, hogy gyerekeket produkáljak.
	Ebinger Endre Azt hittem, hogy a két gyerekem tizenkét-tizenhárom éves koráig nem tudta, hogy az apjuk börtönben volt. Mindig nagyon vigyáztam rá, hogy a családi, baráti beszélgetéseken, ahol ők is jelen vannak, ne terelődjön szó erre a témára, de kiderült, hogy már évekkel korábban megtudták a rokonoktól vagy édesapámtól, hogy 56-os ügyben börtönben voltam. Ha politikailag nem is érzékelték, mit jelent ez, azt kell mondanom, hogy büszkék voltak rá, semmiféle szégyenérzet nem volt bennük emiatt.
	Ivánfi Jenő A BVK-tól a NEVIKI Szénosztályra kerültem, mégpedig a kísérleti Szénosztályra, ott laboratóriumi kísérleteket kellett végeznem a szénnel kapcsolatban. De vissza-visszaküldtek Pécsre, mert ott volt egy kísérleti kisüzem. Ott voltam tartós kiküldetésben hat hónapig a feleségemmel, miután Debrecenben megesküdtünk. A kettőnk lakáskérdése így oldódott meg az új albérletben. A feleségem Komlón volt titkárnő, oda járt ki gyors- és gépírónak.		Molnár Mihály A feleségemmel Zabrzéban ismerkedtem meg, az eszperantó klubban. Ez Katowice közelében van, a lengyel Ruhr-vidéken. A rokonság főleg kohászokból, bányamentőkből meg hasonló foglalkozásúakból áll. Engem Csabacsüdi József vezetett be az eszperantó nyelvbe, ő pedig egy rabtársától tanulta. 46 éves voltam, jól megkésve történt a házasság. A körülményeim talán magyarázatot adnak erre. A feleségem hét évvel fiatalabb, mint én, Katowicében a színházban volt könyvelő.
			Vigh Szabolcs 76 augusztusában megesküdtünk Évával. Egy hónapig volt velem Bergeykben, minden nagyon jól ment. Aztán a megbeszélés szerint visszament, és kivándorló útlevelet kért magának és a két gyereknek. Ez persze rengeteg papírmunkát és állandó drukkot jelentett. Szerencsére nem utasították el, és 77. január elején megérkeztek. A közösség segített bennünket, először beköltözhettünk egy berendezett házba, és csak később kellett házat bérelnünk. Kaptam tehát két tinédzser lányt családnak.
			Vigh Szabolcs Péter fiunk 87. augusztus 10-én született. Nagyon vidám, jókedvet sugárzó srác. Régóta érdeklődik a zene iránt – először csak furulyázott, aztán szaxofonozott. A zeneiskola tanárai biztatták, hogy többre is képes. Ő nem a humán gimnáziumot választotta, hanem tudatosan reálgimnáziumba ment. Azt mondta, hogy azt az időt, amit latinra, görögre fordítana, azt inkább a zenére fordítja. Persze minden szülői aggódás és bölcsesség megvolt bennünk: hogy a zenésznek nem könnyű a megélhetés stb.
Gúth Zoltán Amikor idejött a lányom, ’70-ben, akkor tizenhét éves volt. Sokfelé jártunk, Pestre, össze-vissza, mindenhol. Az egész megyét bebarangoltuk, barlangokba mentünk. Kivettem egy hónap szabadságot, jártam vele mindenhova. Fölöltöztettem tetőtől talpig, kivettem 10 ezret a bankból, hogy legyen mindenre pénz. Akkor az pénz volt, nekem három havi keresetem volt. A lényeg az, hogy a lányomnak elintéztem akkor mindent, egy évre.			Kovách Erzsébet A lányomnak három fia van. Hiába mondta mindig, hogy ez most lány lesz, nem, mindig fiú lett! Marcika nagy ajándéka volt a családnak, ő az első unoka, 66-ban született, aztán jött Bálint és Máté. Egy emeleten laktunk, a gyerekek áttotyogtak hozzánk, nagyon szerettek ott lenni, ott aludni. Délután lefeküdtek nagyapa mellé, nagyapa mutogatta a bélyegeket, jól megvoltak. Nagyapa vitte sétálni őket. Szóval megszervezett élet volt az, jól működő nagycsalád, dédmamával, nagyszülőkkel.
Lambrecht Miklós Amikor hazajöttem, ő is nagyon örült, és tudomásul vette, hogy egy ideig én lettem a családi élet központja. Meséltem az élményeket, a lányom mindenről értesült. Ő úgy vette, hogy az 56-osoknak így jutott ki a történelemből, teljes együttérzés és családon belüli bajtársi kapcsolat alakult ki közöttünk, ami a feleségemmel természetesen már adott volt. A tanulást egy kicsit hanyagolta, talán az is közrejátszott benne, hogy hazajöttem és felfordítottam a kialakult családi életformát.			Czeglédy Ilona Kiderült, hogy a távházasságom nem folytatható. Miután Miskolcon lett egy lakásom, nem egy voltam a tizenegyes társbérletben, azt választottam. 63-tól 68-ig mindig hazajártam, ők viszont nem jártak Miskolcra. A Liptó utcai lakás 66-ban lett meg. Én ott másfél évet laktam, de az már problémás volt, éreztem, hogy nem tart örökké. Tulajdonképpen balhémentes, lassú, fokozatos megszűnés volt. Attila nem akart vidékre menni. Tamás hatéves volt, amikor elváltunk, akkor került iskolába.
Tomasovszky Mária A kislányunk is csodálatosan aranyos, szófogadó, nincs vele semmi gondom. Úgy babusgatott most, hogy hazajöttem a kórházból, hogy el sem tudom mondani. Állandóan itt térdepelt mellettem, olyan aranyos volt. Rendeződött az életem, csak a lelkem... Ezt a borzalmat, amit át kellett élnem gyerekkoromban, nem lehet kitörölni.			Czitrom Gábor 62-ben született a fiunk, Dani. Akkor költöztünk ebbe a lakásba, amit Pali, az unokatestvérem vett nekünk. Ez egy óriási gesztus volt. És óriási segítség, mert a bérleti díjak már akkor is az egekben voltak. Amikor ideköltözködtünk, a szó szoros értelemben nem volt semmink. Volt egy ágy, az asztalt Palitól kaptuk, és a szoba közepén volt egy járóka, ott volt Dani. Azt hiszem, nagyon aggályos szülők lehettünk.
		Gúth Zoltán Piroskától három gyerekem született. ’64-ben született az első, a lányom, Edit. ’66-ban Zoltán, és ’74-ben Tamás. Mindannyian itt jártak alsó- és középfokú iskolákba Tiszaújvárosban. Edit idejárt a Hunyadiba, aztán gimnáziumba. Valami főiskolát is elvégzett Pesten, nem tudom, milyet. Akkor Tamás szintén szakközépbe járt, majd elvégezte a technikusit is ötödik évben, és úgy ment föl Pestre tanulni. A lányom a Jabilban technikus, a fiam meg festőművész Pesten.	Czitrom Gábor A magyar nyelv kérdése pedig a következőképpen alakult. Egy baráti család – a férfi magyar, az asszony német – magyarul és németül beszéltek a gyerekekhez, így aztán a gyerekeknek az iskola előtti időben semmi kontaktusuk nem volt más gyerekekkel. Amikor mi ezt láttuk, úgy gondoltuk, fontos, hogy Dani tudjon kommunikálni a kortársaival, ezért úgy döntöttünk, hogy franciául beszélünk hozzá.