Jelenlegi hely

Nyitóoldal » OHA
AZ ORAL HISTORY ARCHÍVUM INTERJÚINAK ANNOTÁLT JEGYZÉKE
A gyűjtemény a kutatók rendelkezésére áll. Jelentkezésüket várjuk az 1956intezet@gmail.com címen.
Az interjúk nyilvánossági szintje:
  • nyilvános = szabadon kutatható és idézhető a forrás megjelölésével
  • kutatható = szabadon kutatható, de az idézéshez az interjúalany engedélye szükséges
  • zárt = a kutatáshoz és az idézéshez is az interjúalany engedélye szükséges
  • Tóth Szabolcs (1924-2010)
    Idegsebész, ideggyógyász. 1951-87 között az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet osztályvezető főorvosa, 1982-87 között főigazgató-helyettese volt. 1987-94 között a Debreceni Orvostudományi Egyetem Idegsebészeti Klinika tanszékvezető egyetemi tanára volt.
    [nyilvános] »881« 2009., 7 ív, hangfelvétel.
    Készítő: B. Révész László.
  • Tóth Szilveszter (1908–?)
    Állatorvos. 1956. október 27-én szemtanúja volt a tiszakécskei vérengzésnek.*
    [nyilvános] »402« 1992., 1 ív.
    Készítő: Lugossy István.
  • Tunyogi Csapó Gyula (1915–1996)
    Ügyvéd. 1940–1944 között a kolozsvári főispán titkára. 1945–1946-ban Kolozs megye alispánja. 1947-től ügyvéd, több erdélyi politikai perben védő. A hetvenes, nyolcvanas években az erdélyi református egyházkerület főgondnoka.
    [nyilvános] »500« 1993., 6 ív.
    Készítő: Vincze Gábor.
  • Turanitz Károly (1939)
    Mezőgazdasági mérnök. Iskolatársaival 1957. január 19-én Andaunál lépték át a határt. 1958-ban a Kammer am Atterse-i magyar gimnáziumban érettségizett. A Bécsi Egyetem orvos szakára járt, majd átiratkozott az agrármérnöki képzésre. 1969-ben diplomázott. A seibersdorfi kutató intézetben dolgozott, a magyarországi partnerekkel szoros együttműködést alakított ki.
    [kutatható] »888« 2005., 2 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lénárt András.
  • Turbók Gyula (1930)
    Gépészmérnök. 1954-től a Dimávag üzemmérnöke volt. 1956 októberében részt vett a munkáskövetelések megfogalmazásában, a forradalom alatt a vállalati munkástanács elnökévé választották. 1958-ban 4 év szabadságvesztésre ítélték. 1959-ben szabadult. Munkás, technológus volt, később a Tiszai Vegyi Kombinát MEO-vezetője lett.
    [nyilvános] »293« 1991., 5 ív.
    Készítő: Molnár Adrienne.
  • Turski, Ryszard (1930?–?)
    lengyel szociológus. A híres Po prostu című hetilap főszerkesztő-helyettese, majd 1956 végétől 1957 októberéig, a lap betiltásáig főszerkesztője. Majd az Argumenty c. hetilap munkatársa. 1981 végén, a hadiállapot bevezetése után kilépett a kommunista pártból.
    [nyilvános] »201« 1993, 2 ív.
    Készítő: Tischler János.
  • Udvardy László (1940)
    Mérnök, geodéta. 1960-ban letartóztatták, az államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel vádjával másodfokon öt év börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban szabadult. 1992-től az Újlak Caritas Alapítvány kuratóriumának elnöke.
    [nyilvános] »860« 2007., 16 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lugossy István.
  • Ugrin Emese (1954)
    művészettörténész, Ugrin József, politikus lánya. 1989 őszén a Kereszténydemokrata Néppárt főtitkárává választották. Az 1990-es választáson országos listáról került be a Parlamentbe. 1991-ben kivált a KDNP-frakcióból, de képviselő maradt a ciklus végéig, 1994-ig.
    [nyilvános] »1163« 2015, 15 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Szabó Róbert, Tabajdi Gábor.
  • Ujhelyi Szilárd (1915-1996)
    Jogász, politikus. Illegális kommunista, részt vett az antifasiszta ellenállásban, kétszer letartóztatták. 1945 után a Népjóléti Minisztérium államtitkára, 1949 decemberétől a Magyar Rádió vezérigazgató-helyettese volt. 1951-ben 8 év szabadságvesztésre ítélték. 1954-es szabadulása után a Népművelési Minisztérium könyvtári főosztályának vezetője, majd filmfőigazgató lett. A Nagy Imre körül kialakult pártellenzékhez tartozott. 1956-ban Romániába hurcolták, 1958-ban tért haza. 1959-62 között az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, 1962-67 között a Művelődési Minisztérium Kiadói Főigazgatóságának, majd 1972-ig a Filmművészeti Főosztályának vezetője volt. 1973-77 között Párizsban UNESCO-követként dolgozott. A TIB egyik alapítója. 1991-től a Magyar Mozgókép Alapítvány kuratóriumi elnöke, 1992-től tiszteletbeli elnöke volt.
    [kutatható] »40« 1982-1985., 27 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Tóth Pál Péter.
  • Ujlaki Dénes (1945)
    Színész. 1960-ban letartóztatták, 1962-ben államellenes szervezkedés és fegyverrejtegetés vádjával három év börtönbüntetésre ítélték.
    [nyilvános] »265« 1991., 3 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lugossy István.
  • Ullmann Ágnes (1927)
    Biológus. Szatmáron született, az aradi román középiskolában érettségizett, majd a Kolozsvári Egyetem kémia szakán folytatta tanulmányait. 1947-ben átiratkozott Budapestre, az ELTE kémia szakára. 1948-ban ismerkedett meg a NÉKOSZ-igazgató, Ádám Györggyel, aki nagy hatással volt rá. Az egyetem elvégzése után a frissen alakult Orvos Vegytani Intézetbe került. 1956-ban a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottság egyik koordinátora lett. 1960-ban kalandos körülmények között disszidált férjével Párizsba. A Pasteur Intézetbe került, a kiemelkedő biológus, Jacques Monod közvetlen munkatársaként dolgozott másfél évtizeden keresztül, majd professzor, tudományos igazgató lett. Szakterülete a molekuláris biológia. 1996-ban megkapta a Francia Becsületrend lovagja kitüntetést. 
    [zárt] »978« 2015, 3 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kőrösi Zsuzsanna.
  • Ungár György (1935)
    Zenész, műszerész. Az ipari iskola elvégzése után az Egyesült Izzó Kutató Laboratóriumában dolgozott. 1955-ben katonai szolgálati idejének letöltésére az Államvédelmi Hatósághoz sorozták be, 1956 októberében egységét kirendelték a Rádió védelmére. A forradalmat követően orvosi okból kifolyólag leszerelték. 1960-ban hivatásos zenész lett, 1966-ban saját zenekart alapított a testvérével, sokszor léptek fel külföldön is. Az aktív zenélést 2002-ig folytatta.
    [kutatható] »879« 2008., 14 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kovács Csaba.
  • Ungváry Rudolf (1936)
    Mérnök, rendszerszervező, író. 1956-ban a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen részt vett a diákparlament megalakításában, november 4-ig a diákparlament hírszolgálatának vezetője, az utóvédharcok során a MEFESZ miskolci titkára volt. 1957 februárjában letartóztatták, Kistarcsára internálták, és kizárták az egyetemről. Májusban szabadult, vasesztergályosként, műszaki ellenőrként, majd művelettervezőként dolgozott. Levelező tagozaton mérnöki diplomát szerzett. 1966-tól fordító volt, majd 1974-től tezauruszkészítéssel foglalkozott. 1981-től az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa, később főmunkatársa volt, a könyvtári osztályozáselmélet nemzetközi szaktekintélye. 1965-től jelennek meg írásai. A TIB alapító tagjaként a Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének egyik szervezője, az emlékműbizottság titkára volt.
    [nyilvános] »120« 1987-1988., 22 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Vásárhelyi Judit.
  • V. Nagy Árpád (1927)
    Belügyi tiszt. 1949-ben szolgálatra jelentkezett a rendőrségen, majd behívták az ÁVH-hoz. 1950-től a Kistarcsai Internáló Táborban mint őrvezető teljesített őrszolgálatot. 1953-tól a Csolnoki Internáló Táborban őrsparancsnok volt. 1954-ben operatív állományba került, illetve operatív hálózat szervezésével bízták meg, később az ormosbányai rabmunkahelyre helyezték. 1956 után a budapesti Gyűjtőfogházban operatív tiszt volt. A hatvanas évektől a közlekedési és hírközlési területeken hálózatépítéssel, illetve ügynökök beszervezésével foglalkozott. Feletteseivel történt konfliktusai miatt 1975-ben nyugdíjba vonult.
    [nyilvános] »845« 2007., 4 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lugossy István.
  • Vágner Anna (1964)
    Gépíró, szövegszerkesztő. 1982-től a demokratikus ellenzék kiadványait gépelte.
    [kutatható] »928« 2009., 13 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Kőrösi Zsuzsanna.
  • Vajda Németh József (1929)
    Segédmunkás. 1950–1955 között antikommunista röplapok terjesztéséért börtönben volt. A forradalom alatt a XX. kerületi rendőrkapitányság politikai nyomozócsoportjának vezetője. 1959-ben tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. 1969-ben szabadult.
    [kutatható] »489« 1992., 2 ív.
    Készítő: Holbok Sándor.
  • Vajda Tibor (1924–2010)
    Fogász. 1946-tól az ÁVO munkatársa, majd az ÁVH vizsgálati osztályának helyettes vezetője. 1952-ben a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője. 1953 elején vizsgálati fogságban volt. 1956-ban Ausztráliában telepedett le.
    [kutatható] »612« 1995., 12 ív.
    Készítő: Kozák Gyula.
  • Vajdai Lajosné Csadek Margit (1922)
    1948-tól pártmunkás. 1951-től a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége budapesti titkára, 1953-tól országgyűlési képviselő. 1957-ben visszavonták képviselői mandátumát, kizárták a pártból. Ezt követően raktáros, majd az Építésügyi Minisztériumban középszintű vezető. 1973-1977 között az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Továbbképző Központjának igazgatója.
    [kutatható] »1067« 1983., 25 ív.
    Készítő: Baross Gyöngyvér, Szabóné Dér Ilona.
  • Vajkó Pál (1926–2014)
    Vegyipari szakmunkás, termelésirányító. 1950-ben Recskre internálták, 1953-ban hűtlenség vádjával négy és fél év börtönbüntetésre ítélték. 1954-ben szabadult. Az Egyesült Vegyiműveknél segédmunkásként, majd szakmunkásként és termelésirányítóként dolgozott.
    [kutatható] »751« 2001., 9 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Molnár Adrienne.
  • Vajna Gáspár László (1923)
    Jogász Erdélyben. 1956-ban Kézdivásárhelyen élt. 1958-ban feljelentési kötelezettség elmulasztása miatt nyolc év kényszermunkára ítélték.
    [nyilvános] »514« 1993., 4 ív.
    Készítő: Gagyi-Balla István.
  • Valkó Endre (1910–2001)
    Gépészmérnök. 1937-1950 között a Weiss Manfréd Gépgyárban gépészmérnök, műszaki titkár, főmérnök. 1950-1976 között a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége főtitkára.
    [kutatható] »1153« 1984., 15 ív.
    Készítő: Hegedűs B. András, Szabóné Dér Ilona.
  • Válóczy István (1933)
    Repülőmérnök, katonatiszt. 1956-ban a rákoscsabai nemzetőrség szolgálatvezető-helyettese. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után mérnök, fordító. 1990 után a köztársasági elnök szárnysegédje.
    [nyilvános] »248« 1990., 18 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Garai Gábor.
  • Vámos Ida (Petrikné) (1948)
    Levéltáros. Apját, Vámos József (1927-1977) terményfelvásárlót, aki 1956-ban a szécsényi nemzetőrség parancsnokhelyettese volt, 1957-ben 2 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélték. Anyja az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűzben halálos lövést kapott. Idát jó felvételi eredménye ellenére sem vették fel az egyetemre. Balassagyarmaton dolgozott adminisztrátorként, majd a Nógrád Megyei Levéltárban helyezkedett el. Levelező tagozaton szerzett diplomát. 1987-től a Magyar Országos Levéltár, 1998-tól az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa.[GY]
    [kutatható] »681« 1997., 2 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Molnár Adrienne.
  • Vámos Tibor (1926–2021)
    Villamosmérnök, akadémikus. 1952-1954 között a Dunai Vasmű építésének vezetője. 1958-1964 között a Villamosenergetikai Kutatóintézet osztályvezetője, majd 1973-ig az MTA Automatizálási Kutatóintézet igazgatóhelyettese, illetve igazgatója. 1973. óta az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet igazgatója, 1986 óta kutatóprofesszora, illetve az intézet tanácsának elnöke.
    [kutatható] »1027316« 1982,1991., 2+13 ív.
    Készítő: Fazekas András, Békés Mária.
  • Váradi Gyula (1921-2003)
    Vasöntő, katonatiszt. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban. 1948-tól a tatai páncélos tiszti iskola parancsnoka volt, 1950-től a Honvédelmi Minisztérium vezérkarához tartozott vezérőrnagyi rangban. 1956 októberében a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány tagjaként tárgyalásokat folytatott a felkelőkkel, illetve a szovjet katonai vezetőkkel. November 4-én a szovjetek letartóztatták, és a tököli szovjet parancsnokságra szállították. Két nap múlva Szolnokra vitték. Kádár Jánossal együtt tért vissza Budapestre. 1957 márciusában leszerelték, és letartóztatták. 1958-ban 7 év szabadságvesztésre ítélték. 1960-ban egyéni kegyelemmel szabadult. Fizikai munkásként, majd középvezetőként dolgozott 1980-as nyugdíjazásáig. 1990-ben a TIB Katonai Szekciójának elnökévé választották.
    [nyilvános] »233« 1992., 15 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Vásárhelyi Miklósné.
  • Váradi Zsuzsa Bana Károlyné (1945)
    Gépészmérnök. Váradi Gyula lánya. Váradi Gyula (1921-2003). Vasöntő, katonatiszt. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban. 1948-tól a tatai páncélos tiszti iskola parancsnoka volt, 1950-től a Honvédelmi Minisztérium vezérkarához tartozott vezérőrnagyi rangban. 1956 októberében a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány tagjaként tárgyalásokat folytatott a felkelőkkel, illetve a szovjet katonai vezetőkkel. November 4-én a szovjetek letartóztatták, és a tököli szovjet parancsnokságra szállították. Két nap múlva Szolnokra vitték. Kádár Jánossal együtt tért vissza Budapestre. 1957 márciusában leszerelték, és letartóztatták. 1958-ban 7 év szabadságvesztésre ítélték. 1960-ban egyéni kegyelemmel szabadult. Fizikai munkásként, majd középvezetőként dolgozott 1980-as nyugdíjazásáig. 1990-ben a TIB Katonai Szekciójának elnökévé választották. [GY]
    [kutatható] »672« 1996., 2 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Molnár Adrienne.
  • Varannai Aurél (1900-1989)
    Jogász, újságíró, műfordító. 1924-től Az Újság munkatársa, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés titkára. 1935–1941 között a The Economist, 1945 után a Reuter tudósítója. Koholt vádak alapján 1939-ben és 1948-ban letartóztatták. 1952-ben politikai perben elítélték, 1956-ban szabadult. 1958-as rehabilitálása után az Akadémiai Kiadó munkatársa.
    [kutatható] »278« 1981., 2 ív és melléklet.
    Készítő: Vezér Erzsébet.
  • Varga Béla (1903-1995)
    Római katolikus pap, kisgazdapárti politikus, parlamenti képviselő. 1946-1947-ben a Nemzetgyűlés elnöke. 1947-ben emigrált, az USA-ban az Emigráns Magyar Nemzeti Bizottmány vezetője.
    [kutatható] »164« 1987., 5 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Tóth Pál Péter.
  • Varga Domokos és társai
    Varga Domokos (1922-2002), Tóbiás Áron (1927), Molnár Zoltán (1920-2009) és Fekete Gyula (1922-2010) közös interjúja, amelyben az úgynevezett kis íróper vádlottjai a forradalomra és a bírósági eljárásra emlékeznek.
    [nyilvános] »670« 1996., 4 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Standeisky Éva.
  • Varga Endre (1909-1993)
    Közgazdász. 1945-től a Népjóléti Minisztériumban a nemzetközi segélyek lebonyolításával foglalkozó osztály vezetője. 1950-ben a Rajk-per egyik mellékperében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, 1955-ben szabadult. 1956 után Svédországban üzletember.
    [nyilvános] »88« 1987., 27 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Hegedűs B. András, Kozák Gyula.
  • Varga Henrik (1918)
    Mérnök, tisztviselő, villanyszerelő. Harcolt a második világháborúban, majd nyugati hadifogság után 1946-ban tért haza. 1956 decemberében Ausztráliába emigrált.*
    [kutatható] »725« 1999., 2 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lökkös Attila.
  • Varga János (1924)
    Gépész- és vegyészmérnök. 1950-56 között a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt gépészeti vezetője volt. A forradalom alatt megválasztották a tröszt forradalmi munkástanácsa elnökének. 1957-ben 2 év szabadságvesztésre ítélték, 1959-ben szabadult. 1960-ban államellenes összeesküvés vádjával 3 év szabadságvesztésre ítélték, 1962-ben szabadult. 1963-tól a bányaiparban középvezető, később a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet tervezője volt.
    [nyilvános] »771« 2003., 8 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Lugossy István.
  • Varga János (1927–2008)
    Történész. 1951-től az ELTE TTK tanára. 1954–56 között a Történettudományi Kar dékánhelyettese volt. 1956 októberében az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság és a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága tagja volt. 1957-ben áthelyezték az MTA Történettudományi Intézetébe, ahol 1968-ig dolgozott. 1968-78 között a Művelődési Minisztérium Levéltári Igazgatóságát, illetve Levéltári Osztályát vezette. 1978–90 között a Magyar Országos Levéltár főigazgatója, 1990–94 között az MDF országgyűlési képviselője volt.
    [nyilvános] »585« 1994., 10 ív és melléklet.
    Készítő: Germuska Pál.
  • Varga József (1914–?)
    Közgazdász, segédmunkás. 1956. október 23-án a Magyar Rádió épületénél harcolt, később a Corvin közben egy fiatalokból álló csoport vezetője lett. A forradalom leverése után Jugoszláviába menekült, Svájcban él.
    [nyilvános] »529« 1994., 3 ív.
    Készítő: Eörsi László, Horváth Mihály, Horváth Miklós.
  • Varga László (1928)
    Református lelkész Marosvásárhelyen. 1956. szeptember–novemberben Magyarországon járt tanulmányúton. A forradalom idején felkereste Németh Lászlót és Tamási Áront. Több magyarországi nyomtatvánnyal tért haza, amiért 1957-ben hazaárulás és illegális iratok terjesztése vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1964-ben szabadult.
    [kutatható] »476« 1992., 5 ív.
    Készítő: Gagyi-Balla István.
  • Varga Mihály (1927)
    Díszlettervező, rajztanár, festőművész. A kisgazdapárt, majd a szociáldemokrata párt és a kommunista párt tagja volt. 1955-1956-ban a Budapesti Filmgyárban és a Híradó Dokumentumfilmgyárban dolgozott. 1956. október 28-án a Bányász mozi polgári parancsnokává választották. Novemberben elhagyta az országot, Bécsben telepedett le. 1957-ben megalapította a Wiener Puppentheatert, majd iparművészeti műtermet és hímződét nyitott a lakásán. Részt vett a Magyar Szabadságharcosok Szervezetének megalakításában, a Magyar Egyesület, a Szent István Kör, valamint a cserkész mozgalom munkájában. 1972-ben az NSZK-ba költözött, a duisburgi népfőiskola művészeti tanára volt. 1992-ben hazatelepült.
    [kutatható] »747« 2001., 10 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Lénárt András.
  • Varga Sándor (1934)
    Mérnök. 1956-ban a BME hallgatójaként Marián Istvánnak, a műegyetemi katonai tanszék parancsnokának a kísérője volt, és bekapcsolódott a műegyetemi MEFESZ szervezésébe. 1957-ben letartóztatták, 1958-ban egy év négy hónap időtartamú börtönbüntetésre ítélték. Az ítélethirdetés után szabadult, és műszerészként helyezkedett el, majd az egri GELKA szervizvezetője volt.
    [kutatható] »678« 1996-1997., 8 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Balázs Eszter.
  • Várkonyi László (1907–?)
    Katonatiszt. 1924-ben Erdélyből Magyarországra szökött. 1946 után szőlőmunkás. A Magyar Közösség elleni perben egy év börtönbüntetésre, majd 1950-ben öt év kényszermunkára ítélték. Szabadulása után vasbetonszerelő.
    [nyilvános] »295« 1990., 7 ív.
    Készítő: Szitányi György.
  • Vas Zoltánné (1926-1999)
    Vas Zoltán kommunista politikus özvegye, akit férjével együtt 1956-1958 között a Nagy Imre-csoporttal Romániába deportáltak.
    [nyilvános] »154« 1987., 13 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Kozák Gyula.
  • Vásárhelyi Miklós (1917-2001)
    Újságíró, politikus. Részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945 után újságíró, lapszerkesztő, 1954 májusától a Tájékoztatási Hivatal elnökhelyettese volt. 1955-ben felmentették posztjáról. A Nagy Imre körül kialakult pártellenzékhez tartozott. 1956. november 1-jén a Nagy Imre-kormány sajtófőnöke lett. Romániába hurcolták, majd 1958-ban a Nagy Imre-perben 5 év szabadságvesztésre ítélték. 1960-ban szabadult. Munkavállalását korlátozták. 1972-90 között sajtótörténeti kutatással foglalkozott. 1973-tól a filmgyárban dramaturg, 1984-től az MTA-Soros Alapítvány bizottságában Soros György személyes képviselője, 1991-től 1993-ig az alapítvány alelnöke, majd 2001-ig elnöke volt. A demokratikus ellenzék tagja, a TIB egyik alapítója, 1992-ig elnöke. Az SZDSZ alapítója, 1990-94-ben országgyűlési képviselő volt.
    [zárt] »3« 1985-1987,1994., 45+5 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Hegedűs B. András, Kozák Gyula, Murányi Gábor.

Oldalak